„Papó, megvannak-e még a régi fényképeid? Esetleg a negatívok?”

Akt.:
Bálint és a nagypapája
Bálint és a nagypapája - © Fotók: Magánarchívum
Miskolc – Bálint egyfajta emléket szeretett volna állítani nagyapjának azzal, hogy feltöltötte fotóit a Facebookra.

Hatalmas sikert aratott a Facebook Miskolc a múltban csoportjában egy fotósorozat. A képek az 50-es, 60-as évek Miskolcán készültek: több száz kordokumentum. Készítőjük Kordováner Árpád, a fényképeket unokája, Kordováner Bálint töltötte fel. Ő akadt rá a nagyapja hagyatékában a fekete-fehér fotókra, s gondolta, azonnal meg is osztja azokat. Bálintot arra kértük, meséljen nekünk nagyapjáról, a tanár úrról, hiszen Kordováner Árpád a 17-es számú Vasgyári Fiúiskola földrajz-rajz szakos tanára volt.

6-8 tekercs negatív

Kérdeztük, mennyire volt meglepetés, hogy rátalált a képekre. Egyáltalán nem volt az, válaszolta, hiszen tudta jól, hogy nagyapja szeretett fotózni. Gyerekként kérdezgette is őt, hogy „Papó, megvannak-e még a régi fényképeid, vagy esetleg a negatívok valahol, de mindig azt a választ kapta, hogy elajándékozta egy rokonnak, amik vannak, azok csak családi képek.

1923958_1766625626733843_2315568362849725555_n_650

– Ezt elhittem, de néha fenntartásokkal kezeltem, mert elő-előbukkant egy-két régi miskolci kép. Mélyen, legbelül nem hagyott nyugodni, szentül meg voltam győződve, hogy valahol léteznek, de nem keresgéltem a nagyszüleim engedélye nélkül. Ám lassan másfél éve, hogy meghalt a nagymamám is, és el kellett adni a régi, Nyár utcai házukat. Akkor, a pakolás közben akadtam rá a fényképekre.

Bálint meséli, a ház előszobájában egy kisebb, komódszerű szekrényben találta meg a bedobozolt negatívokat. Legalább 12 dobozról van szó, egyenként 6-8 tekercs filmmel. Talált egy műanyagzsáknyi, főként családi képeket tartalmazó negatívot is.

– Bevallom, szomorú és kicsit mérges is voltam, hogy miért most kellett ezeket megtalálnom, holott annyi élet, annyi történet van megörökítve a fotókon. Sajnos a történetek egy része így már örök rejtély marad…

Hatalmas érdeklődés

Bálint elkezdte egyesével végignézni a negatívokat. Elhatározta, hogy a Miskolcot és környékét ábrázoló képeket előhívatja, és feltölti az említett Facebook-csoportba.

file6zc5vibqn4o4w57ud6o-1_650

– Egyfajta emléket szerettem volna ezzel állítani nagyapámnak, illetve a csoportban lévő tagok segítségét is kérni a fényképek beazonosításához.

Ez meg is történt, hiszen hatalmas volt az érdeklődés a képek iránt. A kommentekből kiderült, a fotók az 50-es, 60-as években készültek, a helyszínt is sikerült sok esetben azonosítani. Bálint annak is nagyon örül, hogy nagyapja több régi tanítványa is írt. Szigorú, de igazságos tanárnak írták le, aki megkövetelte a rendet, de imádta a gyerekeket és a tanítást.

Bálint is sok-sok szeretettel emlékszik vissza az együtt töltött időkre.

– Rengeteget mentünk ide-oda Miskolcon még pici koromban. Mindig nyaggattam, hogy menjünk el buszozni. Szinte alig volt olyan buszvonal a kilencvenes évek elején, amit ne jártam volna be nagyapámmal Miskolcon – osztja meg velünk. – Mindig rávettem arra is, hogy menjünk a Tiszai pályaudvarra vonatokat nézni, meg kisvonatozni. Fotózás helyett akkoriban sokat rajzoltam, festettem vele. Lepkét gyűjtöttünk a Csanyikban majd kipreparáltuk őket. Makettrepülőket készítettünk. Hihetetlen élmények voltak ezek egy gyereknek. Ezeket sose fogom elfelejteni. Nyugodjon békében…

Ad hoc jelleggel

Bálinttól megtudjuk azt is, hogy a fotózás mellett a természet szeretetét is valószínűleg a nagyapjától örökölte, bár édesapja is megkapta ajándékként ezeket az érdeklődési köröket. Azt már édesapjától tudja, hogy nagyapját az egyik iskolabeli kollégája, Fehérvári tanár úr szerettette meg a fotózással. Német gyártmányú Altix gépe volt, Carl Zeiss Jena 50 mm-es gyújtótávolságú, 2,8-as fényerejű objektívvel.

file6zc63lzzi1tuo3hpctw-1_650

Hogy milyen gyakran fotózott, nem sikerült kideríteni, azt viszont igen, hogy az iskolai rendezvényeken is rengeteget: sok ilyen kép is előkerült. A fotókat elemezve Bálint úgy gondolja, a Miskolcot ábrázoló képek jelentős része ad hoc jelleggel készülhetett, hiszen akkoriban számos olyan városformáló folyamat indult, mely nagyszülei közvetlen vonzáskörzetében történt, például a villamossínek korszerűsítése, fakivágások, a Kilián lakótelep építése, ezeket mind megörökítette a nagypapa. Azt nem tudja az unoka pontosan, hogy hány fotó maradhatott fenn, úgy 1500-2000, ebből a Miskolc szempontjából releváns darabok száma úgy 600-700.

Hajdu Mariann


Mai napig él és virul

„Tudni kell nagyapámról, hogy imádta a kertészkedést, ennek a szenvedélynek leginkább nyugdíjas korában hódolt. Hatodik érzéke lehetett, mert bármihez hozzányúlt, az egészen biztosan kinyílt. Csodájára jártak a rokonok, ismerősök. Volt többek között citromfája is, ami a mai napig él és virul. Nagyon sok fénykép készült a kertről, különböző gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokról. Természetesen nagymamám is modellt kellett, hogy álljon neki. Ha ezt egy virág mellett tette, az volt a lehető legjobb. Kellemest a kellemessel… Ezen kívül rengetek fotó készült a családról, édesapám, illetve az unokák (azaz én és bátyám) gyerekkoráról, illetve a már említett Diósgyőr és környéki életképekből”, meséli Kordováner Bálint. S hozzáfűzi, bármit megadna, ha tudna egyet beszélgetni vele ezekről a képekről. „Bárcsak hamarabb találtam volna meg őket”.








hirdetés




hirdet�s