Papír bizonyítja: szakmájuk mesterei

Opre Nóra munka közben
Opre Nóra munka közben
Nyíregyháza – Mesterek lettek és ezzel magasabbra került a léc, amit napról napra át kell ugraniuk.

Ha csak a képeket nézzük, akkor is megállapíthatjuk, hogy fantasztikus munkát végeztek azok a cukrászok, akik a napokban mestervizsgát tettek, de mivel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy néhány alkotást meg is kóstolhattunk, ezt tesztekkel is alá tudjuk támasztani…

Folyamatosan változnak az alapanyagok, a technológiák és az igények is.” Szántóné Varga Anikó

Torta, bonbon, sütemény

A megyei kereskedelmi és iparkamara szervezésében hét mesterjelölt bizonyíthatta tudását a gyakorlati és szóbeli vizsgán, amelyeknek a Sipkay Barna középiskola adott otthont, és ahol Bereczki Attila, Leányvári Lóránt és Kollonay István mestercukrászok bírálták el az alkalmi tortákat, bonbonokat, süteményeket. A cukrászoknak nyolc órájuk volt arra, hogy elkészítsék munkáikat, így délután öt órára az intézmény aulája inkább hasonlított cukrászdára, mint iskolára. Hét ízléses, harmóniát sugárzó asztalon sorakoztak a mesterművek, mögöttük pedig ott álltak a cukrászok, akik valamennyien mesterei a szakmájuknak és akiknek erről most már papírjuk is van.

Összhang, harmónia

Opre Nóra látványtervezőnek készült, és ezt a legmagasabb szinten tanulta is, mégis cukrász lett, mint mondja, véletlenül. – Először a testvérem esküvőjére sütöttem tortát, majd az ismerőseimnek, barátaimnak is, az alkotás öröme pedig annyira megfogott, hogy elvégeztem egy OKJ-s tanfolyamot, majd egy sikeres pályázat után egyedi termékeket készítettem – mesélte lapunknak a piricsei hölgy, aki a nyírbátori Csekő cukrászdában dolgozik. – A cukrászat nem áll távol a látványtervezéstől, sőt: a mintázásban, a festészetben is nagy hasznát veszem a tanultaknak, és a kreativitásomat is kiélhetem. Nem bántam meg, hogy letértem az eredetileg tervezett utamról, mert ebben a munkában mindent megtalálok, ami számomra fontos.

Mivel autodidakta módon tanultam meg a szakma alapjait, nem ragaszkodom mereven a szabályokhoz, és nem köt gúzsba az a gondolat, hogy mit nem szabad: szabadon variálom az alapanyagokat, a technikákat és minden sütemény elkészítésekor az összhangot, a harmóniát keresem. Szerintem ezen a területen is nagyon fontos a bátorság, és a folyamatos tanulás: nem szabad leragadni a meglévő tudásszinten, az új eszközöket és technikákat ismerni, alkalmazni kell. A természetes és eredeti alapanyagokat szeretem, és mindent, ami új, ami trendi – ez azokban a tortákban is megmutatkozik, amiket a cukrászdában készítek – mondta Nóra, aki azon dolgozik, hogy a glutén-, vagy laktózmentes sütik ugyanolyan finomak legyenek, mint amilyenek az eredeti társaik.

Kemencében sült a torta

Szántóné Varga Anikó is megerősítette a folyamatos fejlődés fontosságát: pontosan tudja, hogy ebben a szakmában ez létkérdés. – Több mint 20 év telt el azóta, hogy Vásárosnaményban végeztem, a cukrászatban pedig ez nagyon hosszú idő. Szinte napról napra változnak az alapanyagok, a technológiák, mint ahogy a vendégek igényei is. Amíg korábban egyszerű tortákat kellett készítenem, ma már kompozíciókat, de ismernem kell az összes mesét is, hiszen a gyerekek az abban szereplő figurákat kérik – mesélte Anikó, aki a nagymamájától örökölte a sütés-főzés szeretetét.

– Nagyon jól főzött, még lakodalmakat is vállalt, mesélt arról az időszakról, amikor még kemencében sütötték az esküvői tortát is, gyerekként pedig sokat álltam mellette, és segítettem neki. Amikor pályaválasztásra került sor, már egyértelmű volt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni és soha nem bántam meg, hogy így döntöttem, mert nincs nagyobb öröm, mint amikor a vevők visszatérnek és megdicsérik a sütinket. Persze a családomnak is szívesen sütök, nincs olyan hétvége, hogy ne kerülne valamilyen finomság az asztalra. Édesszájúak, most a bonbon a nagy kedvenc, de a joghurtos, tejszínes süteményeket is nagyon szeretik – mondja Anikó, aki úgy érzi: azzal, hogy mestercukrász lett, magasabbra került az a léc, amit nap mint nap át kell ugrania. – Én személy szerint nem fogok ettől megváltozni, de az biztos, hogy ezentúl nem engedhetem meg magamnak, hogy rosszabbul dolgozzak.

– SZA –