Pamflet

A budapestiek többsége nem támogatja, hogy olimpiát rendezzen a magyar főváros. A Medián január végén készült felmérése szerint a megkérdezettek 68 százaléka gondolja úgy, hogy túl sokba kerülne, és a pénzt hasznosabb célokra kellene fordítani. Hatvan százalék támogatja, hogy ebben az ügyben népszavazás döntsön. Bujdos Attila írása.

Ha egy ország vezetése nem figyel az egészségügyi ellátás színvonalára, akkor annak óhatatlanul romlik a minősége.

Olvasom, komoly véleményformálók a referendum mellett érvelnek, olyanok is, akik egyébként inkább hasznosnak gondolják az olimpiát. Aláírta Sólyom László volt köztársasági elnök is a népszavazást kezdeményező Momentum Mozgalom ívét, s bár ez idáig nem fűzött ehhez magyarázatot, a gesztusból kiolvasható a bátorítás: az aláírókat megbélyegző véleménnyel szemben nem hazaárulás kiállni a meggyőződésért, felelősséget kérni a döntésből és így tovább.

Igazából nem tudni, mibe kerülne Magyarországnak Budapesten olimpiát rendezni, így az egyébként nem kifejezetten egzakt „túl sokba” megjelölés alighanem magában foglalja, amit az eddigi hírek például az előkészítés költségeiként csepegtettek, és a távlatot, hogy már ez az összeg is menyire közvetlenebbül és beláthatóbban hasznosulhatna.

Nem jó érzés például olvasni az aktuális Európai Egészségügyi Fogyasztói Index rangsorát, hogy miközben folyamatosan javul az európai egészségügyi ellátás színvonala, és a cseheknek például sikerült a csúcsteljesítők közelébe jutniuk, a hazai egészségügy nem mutatkozik versenyképesnek. Ellenkezőleg: a sereghajtó országok közé csúszott.

A KDNP szakpolitikusa, Surján László politikai pamfletnek nevezte a jelentést, amely megállapítás lehetséges olvasatként is inkább tűnik minősítésnek, mint érvnek – ez már csak azért is sajnálatos reakció, mert bár a kormánypárti megszólaló állítása szerint a hazai egészségügy helyzete folyamatosan javul, de a magyar egészségügy szerinte sem áll jól.

A „nem áll jól” annak fényében különösen szomorú, amit az idézett EU-s jelentés is megállapít: a lecsúszás a színvonalas orvosképzés és társadalombiztosítási alapú finanszírozás hagyományai dacára következett be. Tartottunk valahol, tudunk valamit. És mégis: mégse.

„Ha egy ország vezetése nem figyel az egészségügyi ellátás színvonalára, akkor annak óhatatlanul romlik a minősége”, idézi a hazai sajtó az index készítőinek helyzet­értékelését. Lehet ezzel vitatkozni, de a vita tárgyán ez nem változtat: ezt a teljesítményt most ennyire tudták árazni. Ráadásul a vita olyan közönség előtt zajlana, amelyik elég sok személyes tapasztalatot szerzett e tárgyban: tudja, miről van szó.

– Bujdos Attila –








hirdet�s