Amikor a fejlődés forrása lehet az előző korszak örökségéből

A Nemzeti Film­történeti Élménypark és Digitális Erőmű volt gyárépületet használ Ózdon
A Nemzeti Film­történeti Élménypark és Digitális Erőmű volt gyárépületet használ Ózdon - © Fotó: ÉM
Miskolc – Mi a helyi közösségek viszonya településük múltjának emlékeihez?

Vannak példák, amelyek azt igazolják: ma már képes valamit kezdeni az előző korszak, az államszocializmus tárgyiasult örökségével a térségünk, képes az újrahasznosításra is, de volna még teendő – ez derült ki dr. Németh Györgyi előadásából.

Kezdeni kellett valamit

A történész, a TICCIH/ICOMOS Ipari Örökség Szakbizottságának elnöke a közelmúltban egy miskolci konferencián beszélt erről a témáról. Azért itt és ekkor, mert a tudományos tanácskozást, amelyet Lakás, Környezet, Munkahely – XX. századi iparvárosok arculata, társadalma és termelése címmel rendeztek, kapcsolódott a miskolci Észak-Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület szlovák partnerével közös kutatásához.

Az idézett előadásban a szakember vázolta, mivel járt a szocialista korszak iparosítása, hogyan nőttek ki – a szovjetunióbeli Magnyitogorszk mintájára – a semmiből a szocialista városok, vagy hogyan alakultak szocialista városokká a már korábban is ipari hagyományokkal rendelkezett települések, mint Ózd.

Mi a viszonyunk ennek a korszaknak az örökségéhez? – ezt tette vizsgálata tárgyává az előadó, aki azt hasonlította össze: a rendszerváltoztatást követő korszak miként hatott Ózdra, illetve Dunaújvárosra.

Az új korszakban megszűnt kiemelt szerepük, sújtotta őket a gazdasági válság. Megkezdődött a népességfogyás, a fiatalok és a magasan képzettek elvándorlása. A megmaradás lett a fő, megoldásra váró probléma. Időre volt szükség a felismeréshez: kezdeni kell valamit az örökséggel.

Az ózdi városvezetés 1997-ben a városrendezési tervben sorolta fel a kolóniákat, a gyárépületeket, a munkásjóléti intézményeket, amelyek értékes erőforrások a város további életében. Ehhez kapcsolódott az akkori kulturális örökségvédelmi hivatal kezdeményezése nyomán indult Ózd-projekt, az örökségalapú városfejlesztés. Nyolc épület kapott műemléki védelmet, megjegyzendő: ezek a szocialista korszak előtti örökség részei. Két jelentős épületet rekonstruáltak, a tiszti kaszinót és az olvasót.

Dunaújvárosban 1999-ben született a helyi rendelet, a város építészeti örökségének védelmére, ugyanúgy műemléki védelemmel. 2004-ben kiépítette az önkormányzat a szaktárca segítségével az építészeti emlékek tanútját: a gyár kapujától kiindulva 33 emléken vezetik körbe az érdeklődőket – hallhattuk.

Fejlesztésekbe kezdve

A következő években egészen nagyszabású fejlesztés bontakozott ki Ózdon és Dunaújvárosban is. Az előbbi helyen az EU támogatásával 2016-ban létrejött például a digitális erőmű és nemzeti filmtörténeti élménypark, gyárépületekben, új városközpontot alapoztak és tettek lehetővé. Létrejött az Ózdi Ipari Örökségvédők Baráti Köre, az aktivitásuk jelentőségét egyebek között abban látja dr. Németh Györgyi, hogy szeretnék, ha minél több tárgyi emlék maradna meg, és nem csak a múzeumokban, de az építészetben is. 2017-ben nyílt levelet írtak az acélműi csarnok megmentésére. „Ez nem szép épület, hanem egy csarnok, 1962-ben épült, a szocialista korszak emléke” – mondta a történész, jelezve: ez is része a városi múltnak.

Dunaújvárosban ugyancsak ebben az évtizedben, az önkormányzat kialakította az öt évre szóló turizmusfejlesztési stratégiáját, bevonta a szociál tanösvényt ebbe, ami így nagyobb jelentőségre tett szert. Felélesztették a nemzetközi acélszobrász alkotótelepet – ez is a városi identitás megtartásának eszközévé vált, a büszkeségé, és az egész város szabadtéri múzeum, ami a szocreál emlékeit helyezi magasra – hangzott el.

Hasonlóságok, különbségek

Dr. Németh Györgyi úgy összegzett: a szocialista korszak öröksége, ami korábban szégyennek számított, mára értékes erőforrás. Hasonlóság a fejlődésben: mind a két városban az önkormányzat volt a kezdeményező, mellettük fontos szereppel bírtak a helyi értelmiségiek, az állami intézmények, és az is lényeges, hogy a városi közösségek is a magukénak érzik az előző kor ipari örökséget.

Ózdon a műemlékvédelem és a sokféle újrahasznosítás révén megvalósul az ipari örökségre alapozott városfejlesztés. Dunaújvárosban pedig a turizmusra alapuló városfejlesztésre látunk példát, és ez a kezdeményezés segít feldolgozni a múltat.

A különbségek: Ózdon a szocialista korszak előtti időszak értékei helyeződtek előtérbe, Dunaújváros a szocreál.

BA



Ózd.
BOON.HU






hirdetés