Érthetetlen, felfoghatatlan, feldolgozhatatlan. Nincs többé. Jönnek elő a gondolatok, a vele kapcsolatos emlékek és egyszerűen nem hiszem el. Sokat jelentett számára a kézilabda. Jó kapus volt, itt lelt barátokra, a kézis fiúk és lányok között érezte magát jól. Az ózdi sportcsarnok volt az otthona. Imádta őrizni a 3×2 méteres kaput, mert ő így tudta segíteni az NB II-es csapatát. Ő akkor játszott, amikor jó közösség volt az ÓVSE-nél. A csapat a pályán belül és azon kívül is csapat volt. Müszi volt az egyik mozgatórúgója.
Másfél évvel ezelőtt azonban egy nagyon igazságtalan meccs kezdődött számára. A gyilkos kór hívta ki, hogy küzdjön meg vele. Sokszor hárított. Áltlövéseket, ziccereket, büntetőket, de a mindent elsöprő támadással szemben már tehetetlen volt. Ezt a meccset nem nyerhette meg. Nem hitte el. Az utolsó percig küzdött, harcolt és bízott. Mint amikor felment a negyvenszer húsz méteres kézilabda pályára. Ráadásul ezt a csatát „idegenben” vívta meg. Távol a barátoktól a haveroktól, akik néhányszor lelket önthettek volna belé. Csak a közvetlen hozzátartozók tudták, hogy élete meccse zajlik, szó szerint az életben maradásért harcol. Két héttel ezelőtt azonban föladta. Akkor érezte először, hogy ezúttal nem nyerhet. Alulmaradt, győzött a kegyelten, gyilkos kór. A csatát lefújták, a meccs befejeződött. Bennünk pedig a mérhetetlen üresség, a fájdalom és hiánya marad meg. Müszi nincs többé. Csak az emlékünkben és a szívünkben.
A végén pedig a száraz tények: 2012. február 1-jén, 18 órakor hosszú, súlyos betegség után Fodor Melinda elhunyt. Búcsúztatóját a fővárosban tartják meg, az időpontról a család mindenkit időben értesíteni fog. 32 évet élt!
Müszi! Ott fönt egész biztos, hogy egy bajnokcsapat kapuját őrizheted majd. Itt köztünk ez nem sikerült, de neked jár, hogy boldog légy. Talán ott, az égi kézilabda pályán megnyered az összes meccset. Ég veled!

- Marosréti Ervin -

<< vissza a BOON főoldalára