Öt napon át “szabadon”, rabok dolgoztak a megyei kórházban

Öt napon át “szabadon”, rabok dolgoztak a megyei kórházban
Miskolc – „Bár hibáztunk, mi is tudunk hasznosak lenni.” A jóvátételi program keretében július 18-tól 22-ig fogvatartottak dolgoztak a kórházban.

Öt fogvatartott öt napon át dolgozott a B.-A.-Z. Megyei Kórház területén lévő szabadidőparkban. Kezük nyomán megújultak a kerti bútorok és a kerítés.

Dr. Tóth István orvosigazgató elmondta: a szabadidőpark rendbetételére most nem lett volna kapacitásuk, ezért kérték a büntetés-végrehajtási intézet segítségét.

Számítanak rájuk

A fogvatartottak munkájával elégedettek, arra a jövőben is számítani fognak. A jóvátételi munkákra jóval nagyobb igény volna a fogvatartottak részéről, de korlátai is vannak, tudtuk meg Csizmadia Róbertné büntetés-végrehajtási alezredestől.

Az öt napi kórházi munkához az öt fogvatartott mellé öt embert kellett biztosítaniuk, továbbá két darab gépjárművet.

„Ez egyfajta jutalom”

Szimbolikus jóvátétel, amely nem csak a közösség számára fontos, hanem a fogvatartottaknak is.

Az nem nagy ügy, hogy kerítést és kerti bútorokat mázolnak egy kórházban. Az már inkább, ha ezt a munkát rabok végzik. Pontosabban a Szirmabesenyői Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézetének fogvatartottjai.

A helyszínen, a B.-A.-Z. Megyei Kórház szabadidőparkjában azonnal feltűnik, hogy a kerítést buzgón festékhengerező két férfi idősebb a megjelölt korosztálynál.

Csizmadia Róbertné alezredestől megtudjuk: a fiatalkorúak intézetében 15 felnőtt fogvatartottat is elhelyeznek, akik ott, karbantartóként a különböző szakképesítésüknek megfelelő munkát végeznek, illetve a házi műhelyben oktatják a fiatalokat, továbbá az ételosztást végzik. Ők is részt vehetnek a jóvátételi munkákban, hiszen nem ez a mostani kórházi feladat az első. Ide öt ember jöhetett, ketten 18 feletti fiatalok, hárman pedig a felnőttek említett köréből valók.

– Többen jelentkeztek, mint ahányan részt vehetnek benne. Ez a kiválasztottak számára egyféle jutalom – mondja az alezredes.

jovatetel-03-aj

Összeadódott ennyi

A fogvatartottak közül ketten vállalták nevükkel, fényképükkel a nyilvánosságot.

– Három éve vagyok fogvatartott, még másfél van hátra. Nem erőszakos bűncselekmények miatt szabtak rám ennyit, kisebb bűncselekményekből, zömmel lopásokból adódott össze, s figyelembe vették, hogy voltam már büntetve, ezért kaptam ilyen sokat – magyarázza Erdős Attila, aki foglalkozása szerint festő, mázoló, tapétázó.

– Jó lehetőség, erőteljes feltöltődés – okolja meg, hogy miért jelentkezett erre a jóvátételi munkára. – Bizonyítani szeretném, hogy azért, mert hibáztunk, mi is tudunk hasznosak lenni – mondja Attila, s megosztja azt is, hogy az édesanyja az, aki reménykedik abban, hogy ő megváltozik. Attila pedig állítja, hogy meg is fog. Sőt! Még azt is elárulja: megyénkben lakik, az édesanyja régi Észak-előfizető, bizonyára örülni fog, ha a fiáról jót olvas majd.

Molnár Martin még csupán pár napja töltötte be a húszat, de már három éve fogvatartott. A feltételesig is lenne egy éve, anélkül pedig még három. Feltételezem, ezért igen súlyos dolgot kellett elkövetnie.

– Csoportos fegyveres rablás – mondja olyan halkan, hogy meg kell ismételnie, hogy értsem. Megosztja, hogy az egyedüllét más embert faragott belőle.

– Volt idő magamban elmélyedni. Megtanultam értékelni a családot, megismertem a saját határaimat, tudom, hogy mi a helyes és mi a ross­z… Jó érzéssel tölt el, hogy most itt lehetek, és az az érzés is, hogy a munkánk nyomán másokat is jó érzés tölt majd el, amikor azt látják, hogy ez a szabadidőpark itt rendbe van téve.

jovatetel-05-aj

Tudott róla?

A szimbolikus jóvátételi programok elsődleges célja a fogvatartottak számára a bűncselekmény okozásával, illetve annak következményével történő szembenézés és felelősségvállalás, a helyi értékek és érdek melletti elköteleződés biztosítása, a közösség részéről a jóvátétel elfogadásával a társadalmi beilleszkedés elősegítése.

Itt nem érzi fogvatartottnak magát

Kérdem Martint, miként látja majdani szabad életét. – Ha kimegyek, dolgozni fogok. Idebenn két szakmát is szereztem: kőműves-hidegburkoló és targoncavezető. Úgy gondolom, az előbbit tudnám hasznosítani az életben, segíthetnék édesapám építőipari vállalkozásában. Nagyon meg fogom válogatni a barátaimat.

Martin jószolgálati munka keretében 17 kiskutyát „nevelt elő” 8 hetestől 1 éves korukig, amikortól aztán – elválás után – vakvezető kutyákat nevelnek belőlük. Mondja, mindegyiktől nehéz volt elválnia. Csak az vigasztalja, hogy tudja, jó helyre kerültek. Érdekel, az ő édesanyja hogy viselte, ami a fiával megesett. Ám kiderül: az anyukája már hét éve meghalt.

Azt is szeretném tudni, amikor visszatérnek munka után, kérdezősködnek-e a többiek.

– Igen, kérdik, hogy milyen – feleli. – Legtömörebben úgy lehet kifejezni: amíg itt dolgozik, nem érzi fogvatartottnak magát az ember.

– Szalóczi Katalin –

 








hirdetés