Ősszel is pompás a csodakert Szirmabesenyőben

Siska Józsefné a kertjében, kezében a szaklapban megjelent cikkel
Siska Józsefné a kertjében, kezében a szaklapban megjelent cikkel - © Fotó: Ádám János
Szirmabesenyő – Szirmabesenyő egyik büszkesége a kert, minden szögletében rácsodálkozhatunk valamire.

Azonnal tudjuk, hogy jó helyen járunk. A ház előtt formára vágott bokrok, sejthető, hogy itt lehet az a csodás kert, amiről sokat hallottunk. Nyílik a kapu, Siska Józsefné Marika invitálására lépünk be, aztán csak ámulunk. Nehéz szavakba önteni, hogy mit látunk. Bár már november van, de még most is gyönyörű a kert: piros, sárga, barna, zöld árnyalatok, formára vágott fák, bokrok.

– Látnák csak nyáron – büszkélkedik Marika, és mi el tudjuk képzelni. Illetve nézzük is, mert a kertről készült fotók nemrégiben megjelentek az egyik országos szakfolyóiratban. Mint megtudjuk, Marika egyik fia fotózta le édesanyja munkáját, és a szerkesztők le is közölték a képeket.

– Úgy tizenöt éve kezdődött – meséli Marika. Mutatja, melyik volt az első műve, egy pompomfa.

Különleges formájú

– Mindenki csodálkozik, hogyan sikerült egy egyszerű tuját így átalakítani – magyarázza Marika. Megtudjuk, a tuja közepe gyakran bebarnul, azt a részt vágta ki, a lombot gömbökké formázta. De vannak a kertben csavart alakú fák, vagy épp különleges formájú, levelű növények, nekünk a tűzpiros levelű tetszik nagyon. Kiderül, japán juhar, és Marika kedvence is. Mármint az egyik a sok közül.

– Nyaranta napi 4-5 órát töltök a kertben – árulja el, de hozzáfűzi, ennél sokkal többet is el tudna, csak a mindennapi elfoglaltságai mellett ez nem megy. – Az ihlet nagy része a szakfolyóiratok böngészése közben születik.

Rácsodálkozunk a fiaitól kapott bokrokra, a kínai kenderpálmára, az agávéra, a kaktuszokra, a dédelgetett arábiai fenyőre, ami fölé télre nádból készült indiánsátor kerül, és gyékénnyel tekeri körbe.

Nem nehéz észrevenni, hogy sok a kertben a keleties elem, pici Buddhák, szobrocskák.

– Imádom a keleti kultúrát – reagál megjegyzésünkre. Meséli, mindig is érezte, hogy hat rá, de első thaiföldi utazásán erre rá is döbbent.

– Olyannyira hatása alá kerültem az ott látottaknak, hogy úgy éreztem, nem tudok elszakadni tőle – mondja. Azóta újra és újra visszatér, járt Kínában, Nepálban, Indiában, Kambodzsában, jövőre Burmába szeretne eljutni.

– Ott talán még nincs annyi turista, így még többet kaphatok az eredeti Ázsiából.

A kéményseprő is…

Marika megjegyzi, jövőre kínai holdkaput is építtetne a kertbe. Az ómega jel formájú kaput a kertek elé helyezik arrafelé, és az az üzenete, hogy ha ide belépsz, egy egész más világba érsz.

Marikáéknál ez már most így van. Megtudjuk, nyáron úgy indul a nap, hogy kiül a kerti padra, ott issza meg a kávéját, és az este is a kertben éri. Most, hogy jön a tél, elfogynak a teendők, de tavasszal újrakezdődik minden.

– Órákat tudnék mesélni róla… – sóhajt. Kiderül, nemcsak mi, mások is csodájára járnak, a múltkor még a kéményseprő is azt kérte, hadd fotózza már le. Marika beszél a további terveiről is, a tiszafák jövőre maci- és madárformát vesznek fel, a ház előtti aranyvessző is füleket kap.

Bár tudnánk még nézelődni, a kert minden szegletében van valami érdekesség, lassan indulunk. Úgy búcsúzunk el, hogy nyár elején muszáj visszajönnünk…

Hajdu Mariann