Összeírják a napokban Bükkalja tájértékeit

Akt.:
A szomolyai kaptárköveknél-
A szomolyai kaptárköveknél- - © Fotó: Tóth Balázs
Bükkalja – Sokszor a helybéliek sem tudják, milyen értékeket rejt lakóhelyük.

Számos földtani, felszínalaktani érték miatt lehetne érdekes a Bükk-vidék. A geoturizmuson keresztül egy geopark a helyi gazdaság fejlődését is szolgálja, valamint a helyieket is információval látja el örökségükről. A Szomolyán rendezett második Kaptárkőnapon ezek közül többet is felvillantottak.

Baráz Csaba, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Kaptárkő Egyesület munkatársa például az eurázsiai kaptárkövekről osztott meg érdekességeket. Tartják őket az erdei sziklaméhészet nyomainak, pogány vezérek hamvai tartójának, kincsek rejtekhelyének. A legközelebbi előfordulásuk Bulgáriában, a Rodope-hegységben van.

Előadás a tájhasználatról

Dr. Dobos Anna, az Eszterházy Károly Egyetem főiskolai docense a három részre tagolható Bükkalja geomorfológiájáról és a tájhasználatról tartott előadást. A vulkanikus eredetű környéket folyóvizek szabdalták völgyekre és mellékvölgyekre, s a tájat erősen formálta a jégkorszak is.

Jelenleg a tájértékek össze­írása zajlik, hiszen míg az épített örökséggel tisztában vannak az emberek, az egyedi tájértékekkel nem. Az elmúlt 230 évben összetettebbé vált a tájhasználat, ugyanakkor a vizes élőhelyek visszaszorultak. Régebben sokkal több erdő és szőlő volt, majd ez megváltozott, de ma megindult a visszatelepítés. Ugyanakkor ennek nem szabad a védett területek rovására mennie, hanem a felhagyott szőlőket kell újra művelésbe vonni.

Várak, barlangok

Dr. Harangi Szabolcs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője a bükk­aljai vulkáni tevékenységről beszélt, egyebek közt arról, hogy Európa utóbbi 20 millió évének legnagyobb kitörései itt történtek.

Dr. Szörényi Gábor András, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese, régész szerint a hagyomány számos terepi elemet várnak vélt, régi térképeken is jelölték őket, ez pedig a régészeknek nagy segítség. Beszélt a sályi Latorvárról, amely unikális méretű lakótorony volt a régióban. A kisgyőri halomvár területéről több korból kerültek elő tárgyak. A modern technológiának köszönhetően azonban kiderült, valószínűleg nem vár volt, hiszen nem stratégiai pontra épült, inkább reprezentációs célokat szolgált.

Molnár Csenge etnológus a térség kőbe vésett hajlékaival, a kőkultúrával foglalkozott előadásában. A barlanglakások szolgáltak átmeneti hajlékként például szőlészeti munkák idején vagy veszély esetén. Szomolyán a 19. század végétől éltek korszerű fűtésű, tornácos pincelakásokban, főleg szegény családok, de borosgazdák is. A környéken vájtak a hegyoldalba gazdasági létesítményeket is, vermeket, borospincéket, illetve kőhodályokat.

Dsupin Pál népzenész a bükkaljai, illetve a palóc népzenéből adott ízelítőt.

ÉM-TB