Örökké a szívünkben élnek

Akt.:
Kenesei Viktor a Mindszenti temetőben
Kenesei Viktor a Mindszenti temetőben - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Idős hölgyekkel is találkoztunk a temetőben, akik férjük sírja mellett sírdogálnak.

Amíg emlékezni tudunk, addig nem felejtjük elhunyt szeretteinket.”

Kenesei Viktor fogalmazott így, amint épp apósa és az apósa édesanyja sírjára kötözte föl a koszorúkat.

Hétfőn a Mindszenti temetőben jártunk, ami csendes volt, de néhányan már virágba borították elhunyt hozzátartozójuk sírját. Viktor is sok-sok virággal és koszorúval érkezett a temetőbe.

– A tuja- és tűztöviságakat a saját kertemből hoztam, a krizantémokat és koszorúkat vásároltam – árulja el. Majd az apósáról kérdezzük, aki 2002-ben halt meg. Kiderül, egy egész regényt lehetne róla mesélni.

– Nehéz ember volt, megtaposta az élet, megtaposta ’56. Mivel komoly szerepet vállalt a forradalomban, kényszermunkára ítélték, de utána is megnehezítették az életét. A családja is megsínylette. Még évekkel a forradalom után is bekopogtatott hozzá az ÁVO. Kérdezték, hogy itthon van-e, nem csinál-e valamilyen bonyodalmat – sorolja a történetet mesélve Kenesei Viktor, majd folytatja a koszorúk rendezgetését.

Fodor Pálné férje síremlékét szépítgeti. Elsírja magát, amikor négy éve elvesztett párjáról kérdezzük.

Sokat szenvedett

– Itt lakom a közelben, gyakran kijövök hozzá. Nem volt idős, amikor meghalt, csak 62 éves. De beteg lett. Bányász volt, nehéz munkát végzett, és autoimmun betegsége lett. Hat évig kezelték Debrecenben. Szegény a halála előtt már nagyon sokat szenvedett. Soha nem panaszkodott, pedig fájt mindene. Egyedül maradtam. Van három gyerekem, de ők messze laknak – sorolja. Majd derűsebb arccal néz végig a virágokon.

– Milyen szép ez a sárga krizantém! – mutatja a bokrocskát, ami a sír mellől nőtt ki. – Pedig alig van egy kis földje.

Kicsit távolabb két hölgy takarítja az egyik sír környékét.

– A férjem nyugszik itt, két éve halt meg, 86 éves volt – árulja el Zsuzsa, aki kéri, teljes nevét ne írjuk meg. Az emlékek azonban az ő szemébe is könnyeket csalnak. – Vallásos vagyok, ezért sokat imádkozom érte, hogy nyugalomra találjon. 51 évig voltunk házasok. A szeretteinket nem lehet elfelejteni, mindig ott élnek a szívünkben – fogalmaz Zsuzsa.

ÉM-HE