Olyan, mint egy osztálykirándulás

Akt.:
Leskovics Gábor
Leskovics Gábor - © Fotó: ÉM
Miskolc – Nem bánt meg semmit a PUF alapítója, ha újra kellene kezdeni, akkor is ugyanúgy csinálna mindent, mint eddig. Interjú Leskovics Gábor zenésszel, a Pál Utcai Fiúk zenekar alapítójával.

Szombaton este a miskolci Helynekemben lépett fel a mára már kultikus zenekar, a Pál Utcai Fiúk. A borsodi kötődésé énekes-gitáros, Leskovics Gábor picit elfogult Miskolccal és a környékkel kapcsolatban. Nem véletlenül: rokonsága egy része borsodi (volt), így jó néhány nyarat itt töltött. A koncert előtt beszélgettünk a zenésszel.

– Azonnal nem tudtalak elérni telefonon, ugyanis futni voltál. Mennyire tartozik hozzá a mindennapjaidhoz a futás?

Leskovics Gábor: Lassan 20 éve futok minden nap. A 10. születésnapi koncertünk volt az egykori Budapest Sportcsarnokban 1993-ban, amikor éreztem, hogy ami egy klubban elég, az nagyobb színpadon kevés. Akkor találtam rá a futásra. Igaz, amikor építkeztünk, akkor nem volt szükség a futásra, mert tök fáradt voltam évekig.

– Vége a nyári fesztiváloknak, ismét itt a klubszezon. Melyik kedvesebb számodra?

Leskovics Gábor: Mind a kettő másért jó. Persze nem titok, amióta van zenekarom a klub a terepem. Jobban lehet reagálni a közönségre. Arra, hogy mit gondolnak, vagy éppen miként vesznek egy poént. Egyszóval jobban lehet irányítani a koncertet, és talán több mindent megengedhetünk a színpadon. A nyári fesztiválokon pedig az a jó, hogy olyan körülmények között játszunk, olyan színpadon, olyan feltételek mellett, amit egy klubban nem tudunk megcsinálni. Egy klubba az jön el nyilván, aki ránk kíváncsi, egy fesztiválon viszont mindig van úgynevezett szűz közönség, akiket meg kell győzni. Ilyenkor más műsort is választ a zenekar, és bizony kevesebb a lehetőség a kísérletezésre is.

– Az EFOTT-on a PUF-fal és a Kiscsillaggal is felléptél. Olyankor van idő megnézni a többieket?

Leskovics Gábor: Persze! Eleve évek óta ismerjük egymást, és jó viszonyban vagyunk. Szeretem is ezeknek a zenekaroknak a nagy részét, rajongójuk vagyok és szakmailag is érdekel, hogy mit csinálnak.

– Van legendás PUF koncert, amire szívesen emlékszek vissza?

Leskovics Gábor: Sok van, de nehéz lenne választani. A PUF-fal kapcsolatban nekem nem 10 éves jubileumi koncert a kedvencem, hanem a 20-as, vagy a 30-as sokkal inkább. Ezek a dolgok reprezentálják, hogy mi történt velünk egy évtized alatt.Amúgy minden városban van olyan helyszín, ahol történt valami érdekes és a mai napig sztorizunk róla.

– Van miskolci élményetek?

Leskovics Gábor: Az mindig van, mert a koncertekhez hozzátartozik a levezetés. Sokat voltam gyerekkoromban Miskolcon és a környéken, mert az unokatestvéreim ott laktak, úgyhogy akkoriban nagyjából ismertem a várost. Persze ez a kép rendesen átalakult: a gyerekkori emlékek után rock zenészként más lett minden. Itt van az avasi pincesor, a vár. Azóta? Nyáron is több napig voltunk Miskolcon: voltunk kirándulni Miskolctapolcán, a Bükkben, a várban. Ráadásul a városon belül is van rengeteg olyan hely, hogy “hoppá, erről nem is tudtam. Milyen klassz!” Miskolc mindig okoz meglepetést.

– Milyen volt ez a három évtized a PUF-fal?

Leskovics Gábor: Mókás! Annak az atitűdje, ahogy elkezdtük nagyjából megmaradt. Azért csináljuk, mert jól érezzük benne magunkat. Az, hogy közben kiderült, hogy pénz is lehet vele keresni az más. Persze annyit nem, hogy igazándiból az ember eltudja belőle tartani a családját. Számít, hogy ahová hívnak ott mi is jól érezzük magunkat és jók legyenek a körülmények is. Ha beszállunk a turnébuszba, akkor a mai napig az van, hogy gyerünk! Milyen zenét, milyen filmet hoztál? -kérdezzük egymástól. Egy kicsit olyan, mint egy osztálykirándulás, ami életformává vált. El sem tudom képzelni, hogy milyen lesz az élet, ha ezt abbahagyom.

– Az mennyire könnyíti, vagy nehezíti meg a mindennapokat, hogy feleséged Anikó is beül melléd évek óta a turnébuszba?

Leskovics Gábor: Nincs könnyebb, vagy nehezebb ez ügyben. Ez mindig is így volt, így lett ez a zenekar a kezdetektől. Közben lett gyermekünk, de hál Istennek két nagymama van és a mai napig segítenek, ha kell. Igaz, a lányunk lassan 19 éves… A gyereknek nem biztos, hogy könnyű, hiszen nyáron, vagy egy egy hónapos turné idején folyamatosan úton voltunk, vagyunk.

– Mivel foglalkoznál, hanem lennél zenész?

Leskovics Gábor: Nem tudom mit csinálnék, csak azt tudom, hogy mi akartam lenni. Nyolcadikban csillagász akartam lenni, majd a középiskolában elkezdődött a zenekarosdni, de akkor már azt hiszem nagyjából eldőlt ez az egész. Mindebből egy percet nem bántam meg, ha még egyszer bele kellene vágni, ugyanezt csinálnám. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy olyan dolgot csinálhatok, amibe szerelmes vagyok.

– Juhász-Léhi István –

Névjegy

Leskovics Gábor 1966. június 17-én született Szigetszentmiklóson és jelenleg is ott él. A Kolos Richárd Műszaki Szakközépiskolában végzett elektronikai műszerész szakon. Gitáron, szájharmonikán és billentyűs hangszeren játszik. 1998-ban házasodott össze a Pál Utcai Fiúk énekesnőjével, Potondi Anikóval. Lányuk, Enikő 1996-ban született.


Együttesei:

  • Pál Utcai Fiúk: alapítótag (ének, gitár),
  • Kiscsillag: alapítótag (ének, gitár, zongora, szájharmonika),
  • Kispál és a Borz: volt vendég (a zenekar utolsó éveiben szinte már tagnak számított),
  • Üllői Úti Fuck: volt vendég (1997-től)

PUF nagylemezek:

  • Legelő (2008), Közönséges (2004),
  • Ha jön az élet (2000), Best of PUF (1997),
  • Szajhák és partizánok (1994),
  • Szerelemharc (1993),
  • A nagy rohanás (1992),
  • A bál (1991),
  • Ha jön az álom (1990),
  • Demo (1985, 1987)