Olvasói levél: Új élet indult a Samu lejtős aknánál

Kisbarca
Kisbarca - © Fotó: prante.wordpress.com
1944 decemberében Kisbarca fölött is elsuhant a háború borzalmának a szele. A háború miatt állt a Samu lejtős aknai szénbánya termelése, üzemelése. Nehezen indult be az új élet itt is a bánya körében. Keserves volt a ruházat, élelem beszerzése. Jött a jegyrendszer, ami a fontos élelmiszerekre szólt. Apámat kinevezték ’45 elején a bányánál az ÜB (Üzemi Bizottság) titkárává. Régi mozgalmi bányász volt, s munkaeredményeiért később a Sztahanovista érdemmel is jutalmazták.

Ő igazi humanista ember volt, nemcsak az irodában töltötte munkaidejét, hanem a föld alatt is részt vett a fizikai munkában, az ország újjáépítésében, mert az ipar „kenyerére”, a szénre akkor igen nagy szükség volt. A föld alatti munka után foglalta el helyét az irodában és itt várta a bányászok panaszait, szociális ügyeiknek az intézését.

Jött apámnak egy gondolata és azzal állt elő a bányavezetőség felé, hogy szenet vigyenek le az Alföldre és ennek ellenében ruházatokat, élelmet, bort hozzanak vissza a bányához, melyeket érdemszerűen osztottak szét a bányászcsaládok között. Apám több időt töltött abban az időben a bányában, mint a családjánál. Ebben az időben Faller Jenő (1949–1966) bányamérnök üzemvezetésével termelt a bánya, ki a borsodi szénbányászatban elsőnek indította el a kétszárnyú frontfejtéses széntermelést 1942-ben, később akadémikus lett és megnyitotta Sopronban az ország első Bányászati Múzeumát 1957-ben, a volt Esterházy Fényes Miklós-kastélyban.

Mindig, s mindenekelőtt a bányász sorstársainak ügye állt apám szeme előtt, s igyekezett mindenkin segíteni úgy a munkahelyi ügyek, mint a család segítésében. Nagy dolog volt az, amikor az Alföldről visszajöttek a megrakott vagonnal és sor került a nagy, ünnepélyes szétosztásra a bányánál, az iroda előtt. Az eseményt nagy zeneszó kísérte az iroda tetejére kitett hangszóró hangos zenéjére. Mint már említettem, nagy szükség volt a szénre, s így hétvégeken nagytermelést rendeztek, műszakonként dupla fizetést adtak, s a bányából kijövő munkásokat nagy zeneszó várta az irodánál, s a műszak felét rögtön kifizették, sőt még 1-1 pohár borral is megkínálták a fáradt, szurtos bányászokat, akik ilyen szurtosan mentek haza Kisbarcára, Nagybarcára, Bánhorvátra, Bánfalvára és Bárius-padra. Munkaversenyeket rendeztek a csapatok között és értékes díjakkal jutalmazták az élenjárókat. Eleinte még nők is dolgoztak a fejtéseken a férfiakkal, izzadva, a nagy meleg miatt, de az ’55-ös években ezt megszüntették, majd végleg kitiltották a föld alatti munkából a őket.

– id. Dénes Károly, Nagybarca –








hirdetés