Olvasói levél: Ki a felelős azért, hogy egy városban, nincs nyilvános illemhely?

Akt.:
Olvasói levél: Ki a felelős azért, hogy egy városban, nincs nyilvános illemhely?
Miskolc – “De tényleg, félretéve minden humort, ugyan mitévő legyen az ember, ha este tíz órakor, egy rendezvényről hazafelé menet eléri a szükség? Egyik ismerősöm egy presszóba ment be dolgát végezni, de ott az illemhely használatát fogyasztáshoz kötötték… és amíg kikéri a kávét, vagy az ásványvizet… hááát…” – írja az Észak-Magyarország olvasója.

Olvasom a hétfői Északban Hegyi Erika, „Könnyítenie kell magán? Ha már elkerülhetetlen, ne a parkban tegye!” című írását, és nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek… Rögtön hozzáteszem, hogy én is kerültem már ilyen helyzetbe, és a bokrot vagy egy félreeső helyet kellett választanom, mert egyszerűen nem találtam nyilvános illemhelyet. Csak nekem szerencsém volt, mert nem füleltek le… De azt hiszem, majd mindenki tudna ilyen vagy hasonló esetekről mesélni. A városban (Miskolcról beszélek) alig van nyilvános illemhely. Valaha (a ’60-as, ’70-es években) több helyen is volt az a bizonyos földalatti WC, ahol lent ült a WC-s néni, és neki kellett fizetni. Volt ilyen a Búza téren, a villanyrend­őrnél, a Városház téren és még a város több pontján is. Hja kérem, az átkosban gondoltak a dolgozó minden problémájára, így erre is… Manapság a nagyobb bevásárlóközpontokban van ugyan toalett, de sorra bevezetik azt, hogy fizetni kell érte. Először a Plázában lepődtem meg a vaskorláttal ellátott pénzbedobó automatán, most meg már a Szinvaparkban is fizetni kell. Ez még nem is lenne baj, de mit csináljon az ember, ha momentán nincs nála egy százas… és amíg felváltja, addig vagy kibírja vagy nem… Ettől még a WC-s néni is „humánusabb” volt…

De tényleg, félretéve minden humort, ugyan mitévő legyen az ember, ha este tíz órakor, egy rendezvényről hazafelé menet eléri a szükség? Egyik ismerősöm egy presszóba ment be dolgát végezni, de ott az illemhely használatát fogyasztáshoz kötötték… és amíg kikéri a kávét, vagy az ásványvizet… hááát…

Ez a történet, illetve újságcikk egyik fele. A másik, ami legalább ennyire szomorú, a hatóságok hozzáállása, és „szemellenzős” paragrafus betartása. Nekem az is furdalja az oldalamat, hogy ki az a felkent személy, aki a közerkölcs tényállását definiálja? De a felsorolt esetek között szerepel a koldulás is. Vajon ha egy hajléktalan koldul, akkor a pénzbírságot milyen lakcímre küldik ki neki? És miből fizeti ki? Nevetséges… Persze, rendnek kell lenni, hiszen akkor bárki, bárhol végezhetné a dolgát, de ez nem egészen így van. Állítom, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége még véletlenül sem tenne ilyet, ha van a városban elérhető közelségben illemhely! Aki ilyet tesz, nem jókedvében teszi! És magyarázza meg valaki egy négyéves gyereknek, hogy bírja ki, amíg nem találunk „hivatalos” WC-t. Vagy bepisil vagy irány a legközelebbi bokor. Én inkább megfordítanám a kérdést! Ki a felelős azért, hogy egy városban (de faluban is), nincs nyilvános illemhely? Szerintem az, aki büntet. És ha már olyan nagyon szépen felsorolja a paragrafus (önkormányzati rendelet), hogy mi számít szabálysértésnek, akkor azt is határozza meg az a rendelet, hogy milyen nagyságú településen, hány kilométerenként kell lenni nyilvános illemhelynek! Mert ez így lenne fair! Mert rendeleteket hozni és büntetni sokkal könnyebb, mint a kulturált, emberi körülményeket megteremteni.

– Mező István –


Előzmény:

Könnyítenie kell magán? Ha már elkerülhetetlen, ne a parkban tegye!

Miskolc – Egy egyetemista lány majdnem börtönbe került köztéren vizelés miatt.


2015-ös cikkünk:

Teszteltük a nyilvános vécéket Miskolcon: jobb, mint hittük

Miskolc – Négy van Miskolcon, ebből hármat látogattunk meg, a negyediket nem találtuk.








hirdetés