Október 6. – Hol vannak a mai hősök?

Miskolc – Október 6-a nem csak egy letudandó iskolai megemlékezés. A diákok komolyan elgondolkoztak róla.

Október 6-án minden iskolában megemlékezést tartanak az aradi vértanúk emlékére. Így a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban is, ahol a történelem iránt érdeklődő diákokkal beszélgetve kiderült, a fiatalok meghatározó eseménynek tartják az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot. Azt szeretnék, ha október 6-án minden magyar ember gondolna az akkor történtekre.

Tragikus nap

Sőti Zsombor, a gimnázium végzős diákja úgy fogalmazott:

– Október 6-a nemzeti gyásznap, és a szabadságharc bukására emlékeztet bennünket. Fontos, hogy minden magyar ember tudjon erről, és úgy gondoljon erre a napra, mint történelmünk tragikus napjára.

Zsombor véleménye szerint október 6-a a nemzeti összetartozási erősíti, hisz Arad a határon túl, épp elcsatolt területen fekszik, így a magyar emberek számára (akárhol is éljenek) ugyanazt jelenti ez a nap. Az iskolai megemlékezések pedig azért jók, mert az is hall a múlt legfontosabb eseményeiről, aki egyébként nem érdeklődik a történelem iránt, teszi hozzá Zsombor.

Az önfeláldozás, a vértanúság fogalmát boncolgatta Kerekes Endre, aki szintén a gimnázium 12.-es tanulója. Mint mondta, felmerül a kérdés benne, hogy élnek-e ma olyan emberek, akik feláldoznák az életüket is a szabadság ügyéért. Hozzáteszi: persze az a szerencse, hogy mostanság hazánkat nem fenyegeti ellenség, de ha mégis így lenne, kérdéses, hogy akadnának-e olyan hősök, mint 163 évvel ezelőtt.

Endre sokat olvasott a szabadságharc koráról, és az október 6-án kivégzett honvédtábornokok életrajzát is tanulmányozta. Különösen Damjanich áll előtte példaként, aki búcsúlevelében azt írta feleségének, akit nagyon szeretett, hogy életének két értelme volt: a haza és a család.

Harc és küzdelem

Hojnyák Dávid, aki jövőre lesz végzős diák a Földesben, szintén hiányolja a jelenből az olyan önfeláldozó hősöket, mint akik a 19. században éltek. Megtudtuk tőle, példaképének tekinti az aradi vértanúkat, de nem csak őket, hanem mindenkit, aki harcolt a szabadságért. A kivégzett tábornokokat azért is állnak közel a szívéhez, mert közülük sokan nem magyar nemzetiségűek voltak, mégis életüket adták egy igaz ügyért. Dávid szerint a kor két kulcsszava a harc és a küzdelem. Hiszen ezek segítették a szabadságharc katonáit, és ezek segítik a ma emberét is, ha jó cél érdekében cselekszik. A történelmi események arra is megtanítanak bennünket, hogy összefogásra van szükség, mert e nélkül semmilyen bajból nem lehet kilábalni, fogalmazott Dávid. Hangsúlyozta: ez igaz lehet az élet minden területére, például napjaink nagy bajára, a gazdasági válságra is.








hirdet�s