Október 23. – Mesterházy Attila: a demokráciát nem elég kivívni, azért mindig küzdeni kell

Akt.:
Október 23. - Az MSZP megemlékezése
Október 23. - Az MSZP megemlékezése - © MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Budapest, 2012. október 23., kedd (MTI) – Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és országgyűlési frakcióvezetője szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc mai üzenete, hogy a szabadságot és a demokráciát nem elég kivívni, azért mindig, minden nap küzdeni kell.

Az ellenzéki pártelnök kedden, az 1956-os forradalom évfordulóján Budapesten, az MSZP és a Táncsics Mihály Alapítvány ünnepi megemlékezésén azt mondta: Orbán Viktor miniszterelnök “elárulta 1956 emlékét”, a magyarok által akkor és 1989-ben megfogalmazott vágyakat, a köztársaságot, a szabadságot, a demokráciát, a nemzet érdekét, és korábbi önmagát is.

Mesterházy Attila a Büszkeség és tisztelet című rendezvényen arra szólította fel “a köztársaság híveit”, hogy “az új magyar köztársaság megteremtésének napjáig” hordják a Kossuth-címert kitűzőként, “legyen ez a demokraták összetartozásának jelképe”. Azt mondta, a parlamenten kívül, az emberek között ma már négyötödös többségben vannak azok, akik nem értenek egyet a kormánnyal.

A politikus szerint a ma hatalmon lévők “önös érdekből, tudatosan, módszeresen rombolják” 1956 és a rendszerváltás eszményeit. A köztársaságot már lerombolták, “ami a helyén épül, az egy gátlástalan, populista ember félázsiai rendszere” – fogalmazott.

Az MSZP elnöke kiemelte, ez a nemzet 1956-ban bizonyította a nyugati világ előtt, hogy milyen erősen él benne a szabadság iránti vágy, és minden túlerő ellenére van bátorsága felvenni a harcot egy elnyomó nagyhatalommal szemben. Hozzátette: Nagy Imre 1956-ban felismerte a pillanat jelentőségét, saját felelősségét, volt bátorsága a forradalom élére állni, és képes volt az életét is feláldozni ezért. Az ő nagy tragédiája, hogy nem tudta véghez vinni, amit eltervezett, de önfeláldozása nem volt hiábavaló, mert 1956-ban zajlott, azonban “1989-ben győzött a forradalom” – mondta Mesterházy Attila.

Úgy értékelte, “sajnos megosztó ünnep lett október 23., pedig ennek a napnak inkább összeforrasztania kellene a magyarságot”.

A pártvezető azt mondta, a mai hatalomnak felemás a viszonya 1956-hoz és örökségéhez, mert “magát nem a szabadság, hanem a Turul szellemiségéből eredezteti, nem a nemzeti egység erősítése, hanem a kirekesztés a célja”.

Mesterházy Attila arról is beszélt, hogy a hatalom birtokosai “hatalomféltésből építenek magas falakat a választók és a választottak közé, milliókat fosztanának meg a lehetőségtől, hogy szavazhassanak”. Ebből szerinte az látszik, hogy lenézik az embereket, és “azt gondolják, hogy egy állampolgár, különösen ha szegény, aluliskolázott, idős vagy éppen fogyatékkal élő, nem képes átlátni, hogy mi lenne jó saját magának és az országnak”.

Úgy fogalmazott: ma az apátia és a félelem a hatalom legerősebb fegyvere, ezért a szabadságot szerető demokraták közös kötelessége ezekkel szembeszállni.

Ripp Zoltán történész arról beszélt, hogy 1956-ban a nemzeti függetlenség kivívása nélkül lehetetlen lett volna a demokratikus átalakulás, a belpolitikai konszolidáció feltétele pedig a semlegesség volt, miközben Nagy Imre miniszterelnök a magyar ügyet a világpolitika szintjére igyekezett emelni.

Felhívta a figyelmet arra: az 1956-os forradalom és szabadságharc volt az első nagy népfelkelés a sztálinista despotizmus ellen, Moszkvában éppen ezért “revizionista árulásként” értékelték a Nagy Imre politikájában bekövetkezett fordulatot, és a koalíciós kormány megalakítását. Hangsúlyozta: a népi felkelés hatása nélkül azonban Nagy Imre nem jutott volna el a forradalmi követelések vállalásához.

Orosz István, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, aki végzős egyetemi hallgatóként vett részt Debrecenben a forradalomban, kiemelte: október 23-án a pártbizottság előtt 8-10 ezer ember gyűlt össze, és követeléseik között szerepelt, hogy a határon túli magyarsággal is foglalkozzon az ENSZ, illetve az, hogy szocialista forradalmi bizottmány alakuljon. Elmondta, október 23-án este hat órakor már három halott és több sebesült volt Debrecenben, a fordulat pedig október 28-29-én következett be, ekkor alakították meg a nemzetőrséget, s az egyetemisták is fegyvereket kaptak.

Szabó Vilmos, a Táncsics Mihály Alapítvány kuratóriumának elnöke megnyitó beszédében azt mondta: ezen a napon azokra emlékeznek, akik életüket áldozták a magyar szabadságért és demokráciáért, “ez a nap minden, a magyar demokráciáért elkötelezett ember ünnepe”.

– MTI –








hirdet�s