Október 23. – 1956 végére szétesett a családjuk

Nagy Attila szobrát 2006-ban avatták fel
Nagy Attila szobrát 2006-ban avatták fel
Miskolc – Nagy Attila színészt 1956-ban 12 év börtönre ítélték. Miként élhette meg a családja?

Ha az 1956-os forradalom meghatározó alakjai, hősei közül már kevesen élnek is közöttünk, családtagjaik, hozzátartozóik emlékezete visszaidézi alakjukat. Az Észak-Magyarország 2011-ben Nagy Attila színész testvérét kérte föl arra, hogy osszák meg emléküket.

A színész öccsét, Nagy Aladár egyetemi tanárt, a Miskolci Egyetem nyugalmazott intézetigazgatóját kértük a visszaemlékezésre.

Nehéz időszak

– Én tizenöt éves voltam akkor, elég nagy ahhoz, hogy jól emlékezzem, mennyire negatívan élte meg a család, hogy november 4-én Attilát bebörtönözték. Ennek három oka is volt. Egyrészt a szüleim olyan konzervatív értékeket valló családból származtak, ahol tartalmától függetlenül, mindenfajta politikai tevékenység alantas dolognak számított. Másrészt a testvérem soha, elméleti fokon sem foglalkozott politikával, alapvetően a művészetek és a sport töltötték ki az idejét. Édesanyám mint lelkes művészetpártoló, irodalomrajongó csüggött a testvérem sikerein, aminek hirtelen vége szakadt. A harmadik ok, ami miatt ’56-ot különösen nehezen éltük meg, hogy a hat gyermekből három elhagyta az országot. Ketten önvédelmi okokból, a fiatalabb nővérem pedig követte a barátait. ’56 karácsonyára szétesett a családunk – szögezi le Nagy Aladár. – Ezt tetézte be 1957 tavaszán az a szörnyűség, hogy megszületett a súlyos ítélet: az addig előzetesben lévő bátyámra 12 év börtönbüntetést mértek.

Nagy Attila 1961. április 4-én szabadult, de mint öccse meséli, az azt követő időszakot is nehezen élték meg.

Hidegburkolónak tanult

– Attilának azt javasolták, jobb volna, ha egy évig fizikai munkát vállalna, így Pécsett kitanulta a hidegburkoló szakmát. Az idősebb nővéremet is szörnyen megviselte ’56, a fiatalabb nővérem 1964-ben külföldön autóbalesetben meghalt – sorolja. – 1956 a mi családunk számára tragikus fordulatot hozott, s noha nemzetközi jelentőségét elismerve fejet hajtunk előtte, máig nehéz másként gondolni rá, mint a családunkbeli tragédiák sorozatának kezdetére. A család attól fogva már csak alkalmilag jött össze: 1969-től a külföldieknek engedték meg, hogy hazalátogassanak, a 70-es évek végén pedig már az itthoniaknak is megengedték, hogy a külföldön (még) élő családtagjaikat meglátogassák.

Mint ismert: Attila 1992-ben meghalt, édesanyjuk a következő évben követte őt.

Egy kis szerencse…

– Szabadulását követően Attila három hónapig otthon volt, hogy kicsit összeszedje magát. Ez idő alatt sokat mesélt a börtönévekről. Az első két hónap kivételével, a szabadságmegvonást leszámítva, nem érezte szörnyűségnek a büntetést, ugyanis kiválóan művelt emberek közé került. A váci börtönben a könyvtárba osztották be, s olyanokkal volt együtt, mint Göncz Árpád és Déry Tibor. Mondhatni, egy másik egyetemi végzettséget szerzett odabenn. Ezt később remekül kamatoztatta a színészi pályáján.

Nagy Aladár elmondása szerint volt még egy szerencsés fordulat, ami végül is a börtönbüntetés folyományának tekinthető. Attila elítélésekor már nem volt nős, ugyanis ismert színésznő felesége, akit a család nemigen tudott elfogadni, addigra el is vált tőle. Kiszabadulása után viszont Attila megkereste a volt főiskolai kedvesét, Lelkes Dalmát. Házasságuk egy életre szólt.

– Szalóczi Katalin –

Visszapillantó

Nagy Attila a forradalom miskolci történetének meghatározó alakja volt.

A fiatal színész véletlenül került az események fő sodrába, s állta a sarat, amíg néhány napig Borsod megye „vezetője” volt. Fontos szerepet játszott abban, hogy október utolsó napjaira helyreállt a rend. 1957-ben letartóztatták, 12 évi börtönre ítélték. 1961-es szabadulása után visszatérhetett pályájára, és a legjobb színészek közé emelkedett. A rendszerváltozáskor került a parlamentbe, a politikai csatározásokat azonban nem bírta a szíve, 1992-ben elhunyt.

Szobrát október 23-án avatták fel a Miskolci Nemzeti Színház Déryné kertjében.









hirdetés