Odaadnák lyukóvölgyi földjüket a romáknak

Odaadnák lyukóvölgyi földjüket a romáknak
Miskolc – Felajánlanánk Lyukó-völgyi földünket a kisebbségnek – kereste meg tervükkel szerkesztőségünket Józsa Béláné és férje. – Egy jelképes összegért eladnánk az önkormányzatnak, hogy ők szétoszhassák Lyukóban. 

Termeljék csak meg maguknak rajta a szükséges ennivalót, tüzelőnek valót.
Nem kis területről van szó, több mint öt holdról, egész pontosan 21 800 négyzetméterről, a Lyukó-völgyben.

Míg mesélik a történetet, régi fotókat nézegetünk. A fényképeken borház, felette emelet – oda költözött ki a család péntekenként a két gyerekkel műszak után, hogy kinn töltse a hétvégét. A ház mellett lépcső vezet fel a szőlőbe, a férj építette.

Mindez a múlté

– Elhiheti, volt munka elég, nagyon sokat dolgoztunk a szőlőben, a veteményesben – mondja Józsa Béláné már az úton, Lyukó felé tartva. – A férjem nagyapja is itt gazdálkodott, tehenet, lovat tartott. Megtermelte a kukoricát, a lóherét, de erdő is, gyümölcsös is volt a birtokon. Ám mindez a múlté. A 80-as évek elején törtek be először hozzánk.
Elvitték a ház ajtaját. Majd a tetejét, az oldalát, az összes berendezést. Ellopták még a többmázsás, betonból készült víztartályt is, holott többedmagukkal sikerült csak annak idején felszállítani a domb tetejére. Tarra vágták az erdejüket, s rendszeresen betakarították előlük a termést.
– Feljelentést tettünk a rendőrségen, hiába. Pedig volt, hogy én magam vittem el a férfi házához a rendőrt, s mutattam meg, hol az ellopott fám – magyarázza Józsa Béla. – Mára csak a nyűg maradt. Évente több százezerbe kerül a kaszáltatása.

Új lakók

Közben kiérünk a Lyukó-völgybe, pontosabban Kiscsászárdűlőre: ez a neve Józsáék birtokának. Nemcsak a neve szép, a környezet is az, első látásra. Dombok, völgyek között megy az autó, a levelek vörösek-sárgák az őszi napfényben. Aztán egyre inkább feltűnnek a romos viskók, porták. Józsáék mutatják, melyeket hagyták el hajdani tulajdonosaik, mindegyikbe új lakók költöztek, lakták le a házat, kertet. Megérkezünk, oda ahol a házuk állt. Egy nagy lyuk tátong: a hajdani pince bejárata. Mellette ott a fotón is látható lépcső, fölfelé vezet a dombra, a semmibe.
– Érti már, miért ajánlottuk fel a földet? Elhordták róla mindenünket. Most már termeljék meg maguknak – mondja Józsa Béláné. Ő maga nálunk olvasott egy cikket a múlt héten, a ricsei példát emlegettük benne. – Sok-sok embernek biztosíthatna a földünk (csak most másképp mint eddig) megélhetést…

Lát benne fantáziát

Józsa Béláné, amikor az ötlet, hogy felajánlja házukat megfogalmazódott benne, felhívta telefonon Riba Istvánnét, a terület önkormányzati képviselőjét. Mi is kerestük, mondta, beszélt a polgármesterrel, de inkább hívjuk őt.

Megjegyezte, sokan ajánlották már fel a telkeiket Lyukóban, bár igaz, ekkora területet még nem. Káli Sándor polgármester sajtószóvivője a városi ingatlangazdálkodó céghez, a MIK Zrt.-hez irányított bennünket. Tőlük viszont mostanáig nem kaptunk választ. A városi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője, Farkas József lapunknak azt mondta, lát fantáziát a dologban. Itt tartunk most. A témára visszatérünk.

A ricsei példa

1991-ben a ricsei önkormányzat a műveletlen földeket megvette és nekiálltak erdőt telepíteni. Végigjárták a házakat – a romák lakta utcákban éppúgy, mint a többiekben –, és azt mondták: ne segélyért kuncsorogj, gyere dolgozni! Ha beállsz erdősíteni, bejelentünk, adózunk utánad, fizetjük a tébédet, lesz nyugdíjad is.
A beültett csemeték hat év alatt kitermelhető, eladható fává serdülnek. Ráadásul az erdő fái közötti sorokat az első három évben bárki ingyen beültetheti, s megtermelheti itt a konyhára való zöldséget.

Kapcsolódó cikkek:

  • Tömeges beköltözés Lyukóba is?
  • Aláírás: “Egy 72 éves özvegy, akinek a férjét megölték”
  • Lyukóvölgy: betelepülők és elmenekülők
  • “Az itt élők fosztogatásból élnek”







  • hirdet�s