Nyugdíjasként is élvezzük az életet!

Akt.:
Nyugdíjasként sem kellene nagyot változtatni, a korábbi szokásokon.
Nyugdíjasként sem kellene nagyot változtatni, a korábbi szokásokon. - © Fotó: Dreamstime
Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Magyarországon a 60 éven felüliek fele depressziós. Hogyan lehet javítani ezen a statisztikán? Interjú: Szanyi Mária pszichológussal.

A biológiai testi leromlás, a betegség, egyedül maradnak, mert eltemetik a társukat, egyre több barátot és ismerőst veszítenek el, nyugdíjba vonulás után a szociális kapcsolataik is megszűnőben, egyszóval nagyot változik az addig megszokott élete az időseknek. A társadalmi megbecsültség is alább hagy. Képzeljük el, ha például valaki főorvos volt, nyugdíjazása után „csak” egy nyugdíjas lesz. Ezt nehéz megszokni. Nem véletlen, hogy Magyarországon a 60 éven felüliek fele depressziós. Bár, mint Szanyi Mária pszichológus mondja, ez nem újdonság, régen is ilyen rossz volt a felmérések eredménye. Olyannyira, hogy régen az idős populációban a depressziót az öregedés velejárójának tekintették. Hogy mi az oka a depressziónak? Ezt fejtegettük a szakemberrel, aki maga sem fiatal már, de azt mondja: ő nem érzi ezt, ám tesz is érte, hiszen a ‚70-es évei végén még mindig dolgozik.

A pszichológus dolga a hozzá fordulók érzéseit pozitív irányba fordítani.” Szanyi Mária

Lehet, hogy laikus a kérdés, de a barátok általában közel egyidősek. A kapcsolatok, a barátságok csak az aktív korunkra vonatkoznak?

Nem, ez így logikus, ahogy mondja. Csakhogy nem egyszerre megyünk nyugdíjba, és a kor miatt több a betegség, így nehezebben mozdulunk ki otthonról. Új barátságok már nem szövődnek, nincs is rá lehetőség, hiszen a nyugdíjas emberek kissé beszűkülnek. Nemritkán csak a bolt, orvosi rendelő és gyógyszertár között ingáznak.

Na és a gyerekek, az unokák?

Ők jelenthetnek egy kis vigaszt, de van, akinek az ország másik végében laknak a gyerekei, vagy külföldön. Akkor ez sem jelent megoldást. S jön a bezárkózás, a magányosodás, a depresszió. Változtatni úgy lehet ezen, hogy nem szabad elfogadni az idősödést, úgy, hogy lemondunk mindenről. Miért ne mehetne el egy idős ember sétálni, fürdőbe vagy moziba? Nem kellene nagyot változtatni a szokásainkon, azon kívül, hogy reggel nem munkába indulunk. Egy ideig ez az újdonság érzés még jól is jön.

Milyen tipikus jelei vannak annak, hogy valaki depressziós?

Feltűnő jelei is lehetnek. Az illető rossz kedvű, nem lehet jó kedvre deríteni, nem mosolyog, nincsenek céljai, testi tünetekre panaszkodik, fejfájásra, magas vérnyomásra, az immunrendszere legyengül, elkap minden fertőzést és influenzát. Kimerültnek érzi magát, és az örömtelenség, ami legjellemzőbb.

Akkor igaz, hogy a lélek megbetegíti a testet?

Igaz. Bár az orvosok nem mindig osztják ezt a nézetet, mert van, akinek lelkileg semmi baja, mégis megbetegszik. De ha a lelke nincs rendben, akkor szinte biztos hogy jönnek a testi bajok. Azt az orvostudomány is el ismeri, hogy a stressz nagyon sok betegség okozója.

Mit tehetünk, ha a környezetünkben valakit depressziósnak vélünk? Tudunk neki segíteni?

Azt gondolom, hogy szakemberre tartozik a gyógyítás. Sajnos, a rossz hírek befolyásolják az érzéseinket. Abból pedig mindig van elég. Figyelje meg, hogy a rossz híreket egyből elmondják egymásnak az emberek. Egy baleset, egy haláleset futótűzként terjed. A jó hír kevésbé érdekes.

Mégis, ha egy kolléga, egy barát, vagy családtag esetében depresszióra gyanakodunk, jó az, ha szóvá tesszük? Segítünk ezzel, vagy még betegebbé tesszük?

Attól függ, milyen mélységű a probléma. Ha egy hozzátartozóját veszítette el valaki, nem bagatellizálhatjuk el, hogy ugyan, semmiség. Vagy ha otthon nem érzi azt, hogy szeretik, ha kisebbségi érzései vannak, ha nem fogadják el a munkahelyén, nagyon nehéz. Itt a probléma megoldása a fontosabb. Egy halálesetnél a gyász feldolgozása több hónapot is igénybe vehet. Ilyenkor a barát, hozzátartozó mellett állhatunk, de jobb, ha tanácsok nélkül, csendben biztosítjuk arról, hogy bízhat bennünk, és vele vagyunk. Ha súlyosbodik az eset, a depressziót a pszichiáter gyógyszerrel gyógyítja, vagy a pszichológus a saját módszereivel.

Elég az, ha a pszichológus meghallgatja a hozzá fordulót? Mert tudjuk, hogy tanácsot nem ad.

A pszichológus dolga a hozzá fordulók érzéseit pozitív irányba fordítani. Erre különböző módszerek vannak. Ha nagyon súlyos az eset, például öngyilkossági tervei vannak az illetőnek – mert az öngyilkossági kísérlet egy segélykiáltás –, akkor nehezebb a helyzet. Szerencsére azért nem sok ilyen esetem volt.

Kicsit elkanyarodtunk az idősek depressziójától. Ezek szerint nem törvényszerű a 60 éven felüliek elmagányosodása?

Nem. Nagyon jónak tartom a kormány mostani kezdeményezését, hogy a nyugdíjasok – ha akarnak – vissza mehetnek dolgozni. Nagyon sok idősre lesz ez jó hatással. Azt érzi, hogy van miért felkelni, hogy várnak rá és számítanak rá. Például egy jó egészségi állapotban lévő idős nő egy butikban eladóként nagyon jól érezheti magát, emberek között van, és még pénzt is keres. És igaz ez bármilyen szakterületre, kivéve a fizikai munkát. Ugyanakkor, ha valaki nem akar már visszamenni dolgozni, akkor járjon idősek klubjába, rendezvényekre, a lényeg, hogy ne üljön otthon. Próbáljon ki olyan dolgokat, amire aktív korában nem volt ideje, és élvezze, hogy sok szabadideje van! Örüljön a szép időnek, a napsütésnek, hiszen annyi szépség van az életben, még akkor is, ha az ember megöregedett.

B. Tóth Erika