Aki a művházakat vezette: Czikora János

A több mint négy évtizeden keresztül végzett kiemelkedő népművelői és pedagógiai munkájának elismeréseként – állt az indoklásban. Igaz ma már nyugdíjas, de hivatása az évek alatt „megfertőzte” – fogalmazott – így ma is dolgozik, a tiszalúci rendezvények házát vezeti.

Négy évtized nagy idő, de röviden összefoglalva: tele volt sikerekkel, eredményekkel, szép emlékekkel és persze csalódásokkal is – mesélte. Boldog embernek érzem magam, hiszen egész életemben azt csináltam , amit szerettem és csodálatos lehetőségeket kaptam az élettől – mondta.

Kihívások

Hogy kezdődött a négy évtized? „Gyerekként megkedveltem – bár ez annál több volt – a bábjátékot, így fiatalon bábszínházat vezettem Miskolcon – mondta. Majd 1965-ben megépült a tiszalúci művelődési ház, ahova két évvel később felkértek igazgatónak. Akkora már én voltam a 9. vezetője az intézménynek, éppen ezért keménykezű vezetőt kerestek, mivel folyamatos botrányok voltak az intézmény körül. Számomra ez igazi kihívás volt, de egyben veszélyes is. Már az első héten le akartak szúrni, mert valakire rászóltam a folyosón, hogy ne hangoskodjon. Sok összeütközésem volt eleinte a helyiekkel, de úgy gondoltam, csak azért is megmutatom. Az első öt évem ismerkedéssel telt, alapozással. Majd egyre több segítséget kaptam, és elfogadták, hogy a falu javát akarom.”

Egészen a rendszerváltásig vezette az intézményt. Pár évvel később felajánlották neki a tiszaújvárosi könyvtár és művelődési ház vezetését, amit örömmel elfogadott. Mint mondta: ez, a tiszalúcihoz hasonló kihívás volt számára. Csaknem egy évtizedig vezette az intézményt, címzetes igazgatói elismeréssel ment nyugdíjba. Persze azóta sem tétlenkedik, hiszen a tiszalúci rendezvényekháza a község kulturális életének központja.