Nyaraljunk egész évben

Éjfélkor becsengetnek – mármint a nyárnak. Az összes vadságával, kicsapongásával, vidámságával és szeleburdiságával három évszaknyi pihenőre utalja a természet. Kovács Zsolt jegyzete

Igaz, vásott, rakoncátlan gyermek módjára próbálkozik még ezzel-azzal, de a napról napra bágyadtabb napsugár figyelmeztet bennünket: erre az évre ideje lejárt. Lejárt? Egyáltalán volt? Merthogy sokan kétségbe vonják azt is, hogy 2005-ben lett volna meleg évszak. Ha az időjárást nézzük, akkor leginkább egy túlságosan melegre sikeredett áprilisként vonulhat be emlékezetünkbe. És az is biztos, hogy a strandimádók és a fürdőgazdák sem fukarkodnak az elmarasztaló jelzőkkel. A víz kormányzásához értőket, valamint a gátak, átereszek, csatornák őreit sem késztette tétlenségre ez a nyár. Ugyanakkor az öntözőberendezések működtetőinek alighanem felkopott volna az álla, ha nem találnak nekik más munkát.

Talán csak a kultúra hű szolgái nem panaszkodtak ezen a nyáron. Elég csak végigtekinteni Hajdú-Bihar kínálatán. A kabai „nemzeti színházban” bemutatták a Tűz és tánc szabadtéri produkciót, volt könyvheti forgatag, tekerhettünk a Vekeri-tónál, karnevált rendeztek a bornak, és persze a természet hatalmas katedrálisában alkothattak a különböző rendű, rangú és színvonaló nyári művésztelepek alkotói – hogy csak néhányat említsek a kevésbé ismertek közül.

Mindent egybevéve úgy gondolom, nem az időjárásnak kell meghatároznia, hogy mennyire érezzük igazán nyárnak a júniust, júliust, augusztust. Fogadjuk el azt, amit – hál’ Istennek – nem tudunk megváltoztatni, és lelkünkben teremtsünk nyarat, azaz vidámságot és optimizmust. De ne csak az év közepére!

Kovács Zsolt