Ne rúgjunk már beléjük még mi is!

Nemrég írtunk arról a három hajléktalan emberről, akik dacolva az éjjeli mínuszokkal, esővel, hóval, jeges széllel, a legnehezebb hónapokat is a szabadban töltik.

Csak egy nejlonból, deszkákból és pokrócokból összetákolt sátorféle van a fejük fölött. Meséltek küzdelmes életükről, betegségről, szegénységről és arról, hogy minden vágyuk egy saját otthon. Amikor cikkünk megjelent a közösségi oldalon, sok-sok vélemény érkezett a három ember megdöbbentő történetéhez.

Kibírják és küzdenek

Egyik olvasónk felvetette: rengeteg üres ház áll Miskolcon, ezekben kellene lakásokat biztosítani a hajléktalan embereknek.

„Hetek óta olvasok egy könyvet a hajléktalanokról Utak az erdőben címmel. Felkavaró benne minden egyes történet, de tanulságos is. Nagyon keskeny a mezsgye, és pikk-pakk bárki odakerülhet! Ugyanakkor erős tartásuk is van ezeknek az embereknek, kibírják a kibírhatatlant, és küzdenek tovább.”

Anett szerint szomorú, hogy még mindig ilyen körülmények között élnek emberek Magyarországon 2020-ban. „Igen, van, aki tehet róla, hogy odakerült, de van, aki nem. Mindenkinek meglehet az egyéni véleménye, de aki segíteni nem tud vagy nem akar, az hallgasson! Nem kell még egyet belerúgni az embertársunkba” – figyelmeztet.

Többen is felvetették, hogy ha mindannyian dolgoznának, akkor már tudnának albérletet fizetni. Miskolcon van munkahely, találnának ők is, ha valóban akarnának dolgozni.

Heves vita alakult ki ezen bejegyzés nyomán. Volt, aki saját életét hozta példaként. Tizenhét évesen szülői támogatás nélkül maradt, egy táska ruhával. Tanult, dolgozott, soha nem ivott és soha nem lett hajléktalan. Mások pedig azzal érveltek: bárkivel előfordulhat, hogy összeomlik az élete, és ha idős és beteg lesz, bizony egykettőre az utcán találhatja magát.

Attila azt írja: „Én is ismerem őket, nem rossz emberek, de nehéz úgy józannak maradni, hogy az utcán élsz, és semmi kilátás egy sátorban, nevezzük annak. Mi könnyen beszélünk a szép, meleg házunkból, hogy miért isznak, na persze, egy napra sem szeretném megtudni, milyen érzés.”

Az okok nyomában

Mi az oka annak, hogy sokan inkább az embertelen körülményeket választják, mint a hajléktalanokat gondozó központok biztonságát? – kérdeztük az intézmények vezetőitől.

A Magyar Vöröskereszt B.-A.-Z.­­­­­­­­­ Megyei Szervezetének Hajléktalanokat Gondozó Központja intézményvezetőjétől megtudtuk, jelenleg 80 olyan ember él az általuk ellátott területen, akik hétvégi házakban, szerény hajlékokban húzzák meg magukat, amit vagy használatra kaptak meg valakitől vagy önkormányzati bérlemény. Ha télre otthagynák ezeket a hajlékokat, bizony előfordulhatna, hogy tavaszra már nem lenne belőlük semmi.

– Az intézményben alkalmazkodni kell a többi emberhez, egy szobában öten-hatan vannak, a hálóban még többen, közös a mosdó, közös a konyha, és a házirendet is be kell tartani. A saját ingatlanban jobban biztosított a privát szféra. Az is a kint maradás mellett dönt, hogy sokan párban élnek, így egyfajta családként működhetnek. Az azonban tévhit, hogy ittas embereket nem fogadnak az intézmények. Mindenki bejöhet, aki betartja a házirendet, van, aki erre józanul sem képes, de természetesen bent nem lehet szeszes italt fogyasztani – sorolta az intézményvezető.

Hasonlóról számolt be Végh András, a Napfényt az Életnek Alapítvány szakmai vezetője, azzal kiegészítve, hogy aki nem rendelkezik jövedelemmel, csak az éjjeli menedékhelyre kerülhet, ami 15 fős szállást jelent. Az intézményen belül nemcsak italozni, de dohányozni sem lehet.

– Akik évek óta kint élnek, azoknak megvannak a túlélési stratégiáik. Kapnak segítséget az utcai szociális munkásoktól, és ha esetleg betegek lesznek, az intézményben van orvosi segítség. Sokan kutyát is tartanak, ami miatt szintén nem mehetnek szállóra, többen pedig egy megszokott közösségben élnek kint, amihez ragaszkodnak – fogalmazott Végh András.

Felvetettük: újabb és újabb hajléktalanok jelennek meg Miskolc főutcáján.

– Valóban, a hajléktalanok jönnek-mennek. Próbálnak más településekről is behúzódni a nagyvárosba, de van, aki a közelmúltban lett hajléktalan, mert elvált vagy elvesztette a lakását. Azonban akiket nappal az utcán látunk, általában a szállón laknak – jelezte a szakember.

Hajléktalanokat ellátó szervezetek Miskolcon

Napfényt az Életnek Alapítvány

Nappali melegedő 100 fő

Utcai gondozószolgálat 160 fő

Átmeneti szálló 50 fő

Rehabilitációs otthon 32 fő

Külső lakhatás 8 fő

24 órás egészségügyi centrum 15 betegágy

Magyar Vöröskereszt Hajléktalanokat Gondozó Központ

Népkonyha 200 fő

Éjjeli menedékhely 80 fő

Időszakos éjjeli menedékhely krízis­időszakban 58 fő

Átmeneti szálló 100 fő

Nappali melegedő 100 fő

Utcai gondozószolgálat 148 fő

Befogadó szálláshely 15 fő

Magyar Máltai Szeretetszolgálat (Miskolc)

Átmeneti szálló 50 fő

Népkonyha 150 fő

Utcai szociális munka 150 fő

Krízisautó koordinálása, a krízisidőszakban 24 órában

(A borítóképen: Egy tákolmány Miskolc külterületén, amiben emberek élnek)

Kapcsolódó cikkek: