Ünnepi ülés keretében díjátadás

Debrecen Megyei Jogú Város Közgyűlése október 6-án 4 Csokonai-díj, 2 Hatvani –díj, és 2 Hajós Alfréd díj adományozásáról döntött.

Csokonai-díjat a testület a kulturális élet, az irodalom, a művészetek terén kimagasló alkotó tevékenységért, a társadalomtudományok, a közművelődés területén éveken keresztül maradandó értékeket teremtő kiemelkedő munkáért, valamint átfogó életmű elismeréseként adományoz.

A közgyűlés a 255/2005. (X.6.) Kh. határozata alapján Debrecen Város Csokonai-díja kitüntetést adományoz Dr. Barta János történész egyetemi tanárnak, a Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és Mazsorett Együttesnek, August J. Molnár református lelkész történész egyetemi tanárnak, valamint Nagy Józsefné Sárközy Viola táncpedagógus részére.

Dr. Barta János (1940)

A történelem-angol-néprajz szakos diploma megszerzése óta folyamatosan dolgozik a Debreceni Egyetemen. Éveken át volt tanszékvezető, 1994 és 2002 között az egyetem hat tanszékből álló Történelmi Intézetének igazgatója. Több alkalommal töltött be dékánhelyettesi tisztet. Oktató és kutató tevékenysége révén számos felsőoktatási intézménnyel és országgal/nyelvterülettel alakult ki munkakapcsolata (Bessenyei, Eszterházy Tanárképzők, JATE, Pázmány Péter-, rostocki-, Eperjesi, Babes-Bolyai Egyetem). A hallgatók körében rendkívül népszerű előadó.

1998-ban Széchenyi professzori ösztöndíjat nyert. 1999 óta rendelkezik MTA doktora fokozattal. 15 önálló kötete, közel félszáz jelentősebb tanulmánya jelent meg. Részt vett a Debrecen története többkötetes monográfia megírásában. 2000 óta választott tagja az MTA Történettudományi Szakbizottságának, 2001 óta (ugyancsak választás révén) az MTA közgyűlés doktor képviselője. A 65 éves professzor magyar és egyetemes történetből megjelent munkái a magyar tudományosság előtt képviselik Debrecen értékeit.

Debrecen város közgyűlése Dr. Barta János urat kimagasló kutatói és oktatói tevékenysége, a magyar és egyetemes történet területén kifejtett munkássága elismeréseként részesítette Csokonai-díjban .

Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és Mazsorett Együttes

A Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és Mazsorett Együttes ez év tavaszán ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját. A zenekar néhány évvel korábban alakult a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeiből. Első karmestere Valkai János klarinétművész, ma Fejes Márton irányítja a zenekar munkáját. A csoport vezetői, tagjai és az akkori szülők 1991-ben létrehozták a Harmónia Alapítványt, mely az együttes munkájának, a fúvószene és a mazsorett mozgalom, valamint az ilyen típusú rendezvények támogatását tűzte célul.

Az együttes vezetője Dr. Tóthné Rozsályi Judit táncpedagógus, koreográfus, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola testnevelő tanára. A csoport a Debreceni Virágkarnevál rendszeresen fellép, s folyamatosan szerepel egyéb városi, országos, nemzetközi rendezvényeken. 1992-ben Magyarországon elsőként nyerték el a nemzetközi fesztiválzenekar és nemzetközi mazsorett csoport címet. Három alkalommal nyerték el az arany minősítést.

A Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és Mazsorett Együttes megalakulásának 25. évfordulója alkalmából, kiemelkedő művészi teljesítménye elismeréseként Csokonai-díjban részesül.

August J. Molnár (1927)

Történész egyetemi tanár, református lelkész. 1910-ben bevándorolt magyar szülők gyermekeként 1927-ben Clevelandben született. Tanulmányait az Ohio állambeli Lyndhurstben kezdte, majd az University of Michigan, Lancaster Theological Seminary és a Columbia egyetemeken kapott diplomát. Az Elmhurst College-ban megkezdett történelemtanári pályát a Rutgersen folytatta. 1955 óta az akkor létrejött American-Hungarian Foundation (Amerikai-Magyar Alapítvány) elnöke.

Számos tanácsadó testület és a Hungarian Council of Sciences (Magyar Tudományos Tanács) tagja. Több könyv szerkesztője és társszerzője (Hungarian Writers and Literature, The New Jersey Ethnic Experience, Hungarian Studies Newsletter, Dictionary of American Immigration History, stb.). Meghatározó szerepet játszott a magyar-amerikai kapcsolatok fejlődésében, az Egyesült Államokba kivándorolt magyarok kulturális hagyományainak ápolásában, a New Brunswick-i Magyar Örökség Központ létrehozásában és működtetésében, a Debrecen és New Brunswick közötti testvérvárosi kapcsolat, illetve a Debreceni Egyetem és a Rutgers Egyetem közötti együttműködés létrejöttében.

A közgyűlés a magyar-amerikai, a Debrecen és New Brunswick közötti testvérvárosi kapcsolatok fejlődésében, az Egyesült Államokban élő magyarok kulturális hagyományinak ápolásában betöltött meghatározó szerepe elismeréseként Csokonai-díjat adományoz részére. A díj az Egyesült Államokban került átadásra.

Nagy Józsefné Sárközy Viola (1914)

Egész élete és művésztanári pályafutása Debrecenhez kapcsolódik. Gyermekkora óta elkötelezett a tánc, a balett, a mozgás iránt – színházi táncosként, majd tanárként. Több helyen is tanított Debrecenben. A Vasutas Balettiskolát 1950-ben alapította, melynek azóta megszakítás nélkül oktatója, művészeti vezetője. Gondos, értő, de szigort sem nélkülöző irányításával hölgyek ezrei sajátították el az artisztikus megjelenés és mozgás szabályait.

Tanítványainak sokasága került a pályára, közülük kiemelkedik fia, Nagy Iván, aki a New York-i Metropolitanben, többek között Uljanova partnereként lett igazi világsztárrá. Életműve páratlan és tiszteletet parancsoló. Eddig elkerülte a megbecsülés, mely akár csak részben is egyenértékű lenne érdemeivel, mindazzal, amit a városért, a gyermekekért tett.

A Közgyűlés Debrecen város kulturális életében betöltött szerepe, kiemelkedő művészi és művésztanári munkássága elismeréseként Csokonai- díjat adományoz Nagy Józsefné Sárközy Viola részére. Az 1993-ban alapított Hatvani-díjat a közgyűlés azon személyeknek adományozza, akik a város fejlesztése érdekében a természettudományok, a gazdasági élet, az egészségügy, a szociális tevékenység, az idegenforgalom és a környezetvédelem területén kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, valamint átfogó életmű elismeréseként.

Ebben az évben a közgyűlés a 255/2005. (X.6.) Kh. határozata alapján Debrecen Város Hatvani-díja kitüntetést adományoz Dr. Ádány Róza akadémiai nagydoktor, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskolája és Megelőző Orvostani Intézetének igazgatója, valamint Dr. Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója részére.

Dr. Ádány Róza (1952)

1977-ben lett orvosdoktor. 1993-ban egyetemi tanári kinevezést kap, s megbízzák a DOTE Közegészségtani és Járványtani Intézetének vezetésével. Feladatul kapja a DOTE Népegészségügyi Iskola környezet-egészségügyi szakának megszervezését. Az experimentális onkológia elismert kutató orvosa.

A Népegészségügyi Iskola igazgatójaként, nemzetközileg elismert szakemberként, a regionális epidemiológiai centrum alapítójaként jelentős szerepet tölt be az országos feladatok meghatározásában. Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja. Több mint száz tudományos közleménye jelent meg. Irányításával készült el Debrecen város Egészségterve, mely városunk lakossága egészségi állapotának fejlesztését, javítását célozza meg.

A népegészségügyi kutatások és képzés területén elért kimagasló eredményei, valamint Debrecen város egészségterve kialakításában betöltött meghatározó szerepe alapján részesül Debrecen város Hatvani-díjában.

Dr. Aradi Csaba (1944)

Szakmai érdeklődése korán megmutatkozott, egy hazai faunára új madárfaj felfedezésével. Diplomamunkájának és doktori disszertációjának tárgya a Hortobágy szikes pusztai, mocsári élőhelyeinek vizsgálata. A KLTE Állattani Tanszékének munkatársaként folytatja a hortobágyi ökológiai vizsgálatokat, s kutatja a Nagyerdő és Haláp madárvilágát. A Hortobágy természetvédelmi kérdéseire egyre nagyobb figyelmet szentel, munkája összekapcsolódik a Hortobágyi Nemzeti Park létrehozását szolgáló előkészítő felmérésekkel.

Irányítása alatt indultak el a terület vizes élőhelyeinek rehabilitációs munkái. 1984-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal területi felügyelősége, 1989-ben a Hortobágyi Nemzeti Park élére kerül. Hosszú évekig tartó munkája eredményeként 1999. december 1-jén a Hortobágyi Nemzeti Park a Világörökség része lett. Az európai uniós csatlakozást követően közreműködésével a Hortobágyi Nemzeti Park jelentős fejlesztési támogatást nyert.

A Közgyűlés a Világörökség részévé nyilvánított Hortobágyi Nemzeti Park rehabilitációja és fejlesztése érdekében kifejtett munkássága elismeréseként Hatvani-díjat adományoz számára.

A Hajós Alfréd-díjat 1995-ben alapította Debrecen Város Közgyűlése. A díj a versenysportban, a szabadidősportban és az utánpótlás nevelésben, a sportvezetői, edzői szakterületen magas színvonalú munkát végzőknek, azon sportolóknak, akik kimagasló eredményeket értek el, illetve a testnevelés és diáksport terén éveken keresztül kifejtett kiemelkedő sportszakmai, oktató munkáért, maradandó értékeket teremtő tevékenységért adományozható egyéneknek és közösségeknek egyaránt.

A 255/2005. (X. 6.) Kh. határozat alapján Hajós Alfréd kitüntető díjban részesül Komáromi Ákosné szakág vezető és Komáromi Ákos mesteredző, sportvezető (megosztott díj), valamint Póser Pál röplabda edző, sportvezető.

Komáromi Ákos (1951)

1981 óta a Debreceni Sportiskola női kézilabda szakosztályának szakág vezetője. 24 éves munkássága nyomán az ország egyik legeredményesebb, legszervezettebb utánpótlás nevelő szakosztálya lett a DSI női kézilabda szakága. A sportági osztályok kialakításával az évek során nagyon sok tehetséget fedezett fel, nevelt ki. A DSI és a DVSC ifjúsági, serdülő csapatai nemcsak hazai, hanem külföldi versenyeken is az élmezőny állandó résztvevői lettek.

Az iskolai sportban is megmutatkoztak az eredmények, a diákolimpiákon, középiskolás Világjátékokon a „Hunyadisok” és az „Irinyisek” mindig döntősek voltak. Komáromi Ákosné a DSI ifjúsági csapata mellett a DVSC NB I. női kézilabda csapatának pályaedzőjeként segítette férje munkáját. A Komáromi házaspár munkája nyomán a DVSC és a DSI női kézilabda szakosztálya évtizedeken kersztül eredményes munkát végzett.

Komáromi Ákos (1944) 1981 decemberében lett edzője a DMVSC női kézilabda csapatának. Következetes, színvonalas munkájának eredménye hamar megmutatkozott. A Loki hirtelen nagyot ugrott a bajnoki tabellán. A szisztematikus csapatépítés, a korszerű edzésmunka hatására 1985-től óriási sikersorozatot produkált a női kézilabda csapat. Megnyerte a Magyar Népköztársasági kupát, 1986-ban az EHF Kupában II. lett. 1987-ben veretlenül lett magyar bajnok és kupagyőztes.

Az elkövetkező években is a magyar és a nemzetközi mezőny egyik meghatározó együttese a csapat. Sok játékos tette le a névjegyét a magyar válogatottakban (felnőtt, junior, ifjúsági). Szántó Anna és Szilágyi Katalin helyet kapott a világválogatottban is. Komáromi Ákos útmutatása alapján került megszervezésre a női kézilabda utánpótlás nevelése. A DVSC játékosállományának többsége évek óta saját nevelésű sportoló. Komáromi Ákos érdemei elévülhetetlenek a DVSC-s lányok hazai és nemzetközi sikereiben.

A Közgyűlés a kézilabda sport területén kifejtett kimagasló munkásságuk elismeréseként adományoz Hajós Alfréd díjat Komáromi Ákos és Komáromi Ákosné számára.

Póser Pál (1931)

1948-ban ismerte meg a röplabda sportágat, iskolai tanulmányai idején. A DEAC (akkor még Haladás) játékosa lett hamarosan. Csapata 1957-ben került fel az NB I-be. Az élvonalbeli játékot 1964-ben fejezte be. Az aktív játék mellett, s azt követően is edzői feladatokat látott el, a 60-as években a DASE, 1979-től 10 éven át a Debreceni Kinizsi NB II-es csapatánál. 1992-ben az újjáalakult DEAC férfi csapatához került. Az NB II-es csapat 2002-ben bajnokságot nyert, s 2004-ig az NB I-ben szerepelt.

2004-ben hosszú idő után vezetésével ismét a legmagasabb osztályba, az Extraligába jutott a csapat. Folyamatosan részt vett, már játékosként is, a Hajdú-Bihar Megyei Röplabda Szövetség munkájában. Előbb a szövetség főtitkára lett, majd 1964-től, 40 éven át töltötte be a szövetség elnöki posztját, egészen 2005 januárjáig. Jeelenleg a szövetség tiszteletbeli elnöke. A Közgyűlés Póser Pál részére a röplabda sport terén kifejtett kimagasló értékű munkássága elismeréseként Hajós Alfréd díjat adományoz.








hirdet�s