Nézőpont: Zöldre éhesen

Nézőpont: Zöldre éhesen

Miskolc a Bükk kapujában fekszik, és
a hegyek felőli vége Lillafüred, ami
minden magyar polgár szemében az „
erdei szépség” egyik
megtestesitője. És mégis, Miskolc
szakmai nyelven fogalmazva: összefüggő
zöldfelületekben szegény
város.
 Kiss László
jegyzete


Elsősorban a belvárosi, a
város szívéhez közelebb
eső parkok hiánya szembetünő, az
egyetlen Népkert nem képes
mindent pótolni. Itt nem voltak paloták,
amelyek kertje ma közpark lehetne, és
arra sem futotta hogy füvészkertek
létesüljenek. Ezért is
tökéletesen érthető, hogy
mindenki ragaszkodik a Szent István
téri
egybefüggő
zöldhöz, amely szinte az Avasra fut
fel.


Így van ez akkor is, ha maga a tér igen
kevéssé
jövőbelátó és
hosszú távra gondolkodó
módon fejlődött eddig inkább
toldozva foldozva – ahogy a
főépítész mondja, negyven
éves a mulasztások sora. Az
Erzsébet tér szép
és harmonikus terünk, de amikor
megépült, hol volt még a
huszonegyedik századi városi ember
zöldvágya, éhsége… Ma
ezzel számolni kell, s úgy tűnik,
ezt is teszik a sok vita eredményeként a
döntéshozók, tervezők,
és megpróbálnak egy
élhető, szerethető, és
amennyire lehetséges, zöld verziót
megvalósiíani. Ha jól sikerül
a tér, kibontják a
Szinvát, lesz egy turistákat
vonzó szálloda és fürdő,
az Avas is feléledhet, s a
belváros, ezen most kicsit
haldokló végével együtt.
Messze még a happy end és sok a
buktató – de az irány most jobb, mint
eddig bármikor.

Kapcsolódó cikkek:



 








hirdet�s