Van ilyen

Akt.:
Egyik reggel szólt a rádió. Meg nem mondom, melyik adó, csak az a lényeg, hogy beszéljenek, zenéljenek megakadályozva az álmosság miatti western pillantások ismét alvásba fordulását. Olyat hallottam, hogy kipattant a szemem: és nem volt szó se merényletről, se időjárásról, se egy celeb életének váratlan, de annál sorsfordítóbb cica örökbefogadásáról, se sportról. Pásztor Attila jegyzete.

Egy olyan, velem egy korabeli férfiember beszélt, aki a munkája miatt sokat van úton, sokat is vezet. Arra voltak kíváncsiak, mivel üti el ezt az időt: gondolom cselesen biztos „eztet a rádiót hallgatom” válaszra vártak, volt is a válaszban egy „is”, de a „legfőképpen hangoskönyvet hallgatok”. És tudják mit? Éppen most végzett Az arany emberrel, előtte a Légy jó mindhaláligot „hallgatta ki”, most pedig az Egri csillagok következik. Van ilyen? Kérdeztem magamban erősen kétkedve, de meggyőzött a válasz, mert őszintének tűnt. Mint mondta, fiatal korában fiatal volt, annak minden bolondságával együtt, így hát ki-ki maradt egy-két kötelező olvasmány is. Aztán később rájött, hogy olvasni jó és szeret is, de most meg az idő szab határt, így maradt a hangos és a pótolni való kötelezők, klasszikusok. Mert tetszenek neki. Szóval van ilyen. Esküszöm – amire ritkán van példa –, jól indult a reggelem.

Pásztor Attila








hirdetés