Tréfa

Akt.:
A Tanítanék Mozgalom által szervezett, a közoktatási, köznevelési rendszer átalakításáért, "az oktatás szabadságáért" meghirdetett demonstráció Budapesten, a Kossuth téren 2016. március 15-én.
A Tanítanék Mozgalom által szervezett, a közoktatási, köznevelési rendszer átalakításáért, "az oktatás szabadságáért" meghirdetett demonstráció Budapesten, a Kossuth téren 2016. március 15-én. - © MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Bocsánatot kérni a mindenkori politikai kultúra szürkületi zónája, egyébként sem bevett gyakorlat. Bujdos Attila írása.

Vicces-e, ha az ország fővárosában több tízezer, ezzel egyetértő ember előtt követelik: Orbán Viktor és Áder János kérjen bocsánatot azoktól, akiket regnálásuk alatt megaláztak, különben országos munkabeszüntetésre lehet készülni.

Akik ott voltak március 15-én, akik látták a jelenetet, tudják, a szónok egészen biztosan nem tréfának szánta. A mondat a múltra és a jövőre is súlyos állításokat tartalmaz. Hogy ki és milyen érzésekkel élte meg az elmúlt hat évet, és milyen kilátásokat tartogat mindenki számára a jövő – az ilyesmivel egyébként sem szokás viccelni, ha csak nagyon kilátástalan helyzetekben nem. Például kínból. Bár olyankor már nem csak nevetgélnek.

Miért mondja akkor Orbán Viktor: „én úgy vettem, hogy ez egy tréfa. Olyan viccesen hangzott az egész”? Lehetett-e tényleg vicces hangzása a számára annak, ami eljutott belőle, hozzá?

Tény, bocsánatot kérni a mindenkori politikai kultúra szürkületi zónája, egyébként sem bevett gyakorlat – akár jogos, akár nem jogos ennek az elvárása. Megjegyzendő: ezt a mostani helyzetet alapvetően az hívta elő, hogy a kormányzat államosította a közoktatást. Annak ellenére, hogy sokan jó előre szóltak: ez és így nem lesz jó.

Mostanra kiderült: nem is lett jó, lényegében nincs érv, ami mellette szólna, hogy ezt és így kellene életben tartani. Az egész ágazatot, tanárostól, szülőstől, gyerekestől bizonytalan kimenetelű kísérletnek tette ki a kormányzat. A szakminiszter részéről megvolt a részleges beismerés, miszerint túltolták a biciklit, korrigálni kellene. Ez így együtt bizony értelmezhető úgy, hogy lenne miért és lenne kitől bocsánatot kérni.

Hetek óta megvolt az esély rá, hogy ezt szakmai ügyként kezelje a hatalom. Ehhez belátás kellett volna, túllépve a presztízsérdekeken: ha nyilvánvaló, hogy nem működik a rendszer, mi lehet fontosabb, mint kijavítani, vagy felülírni, azok közreműködésével, akik a leginkább értenek hozzá. Akik a leginkább képesek megmutatni, hol a baj. Ha nem ezt az utat választják, a hatalom biztosan tehet róla, de legalábbis részes benne, hogy az utcára kényszerül a tiltakozás. Ilyesmiért is lehetne bocsánatot kérni.

Viccelődni azon, amiben valakinek felelőssége van, és amiért mások készek az utcára menni, szintén nem vicces. Ezért is lehetne bocsánatot kérni.

– Bujdos Attila –



Sporthírek