Tehetetlen

Tehetetlen
Ha nincs, aki változtasson, az is életszerűtlen, hogy a helyzet megváltozna magától. Bujdos Attila írása.

A magyar társadalom tehetetlennek érzi magát a korrupcióval szemben. A tehetetlenség érzése önmagában is keserves. Rossz, ha bármilyen változást igénylő helyzetre nem kínálkozik valamilyen megoldás. Az ember nem lát kiutat – befelé is dolgozik persze a rosszkedv, kinek hogyan rágja a lelkét, érlelve a lemondást: nincs mit változtatnia, ha ez is egy azok közül, ami meghaladja az egyén lehetőségeit.

Ha nincs, aki változtasson, az is életszerűtlen, hogy a helyzet megváltozna magától.

A helyzet, amiről a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója, Martin József Péter beszél: a magyarok a korrupciót (28 százalék) és a bevándorlási válságot (29 százalék) csaknem egyformán súlyos problémaként értékelik.

Ez nem a korrupció valódi mértékére utal tehát, hanem a magyar emberek egy nem elhanyagolható nagyságú csoportjának a véleményére. Lehetne elintézni azzal, hogy az érzéseiről mindenki maga tehet, de ez valószínűleg többféleképpen is tévedés lenne. Ha történetesen mindenféle alapot nélkülöző véleményről lenne is szó, akkor sem lehetne elmenni mellette szó nélkül, mi lakik a jelenség mélyén: mi táplálja ezt a meggyőződést, miért és mivel láttatja magát korrupt­nak a társadalom, ha nem az. Már ha nem az. A tisztázás indokoltságát simán leírja az a kifejezés, hogy: közérdek. Ha egy társadalom azt a képet bírja magáról sugározni, hogy az érvényesülés útja nem a valódi teljesítmény, vagy hogy az élet hétköznapi és nagy versenyeiben egyaránt előnyök vásárolhatóak annak, aki ezt megengedheti magának, vagy valamiért érdemesebbnek tartják másoknál, hogy előbbre jusson, az korlátozza azoknak a tevőleges energiáit, akik saját tehetségükön és akarásukon kívül csak a tisztességes körülményekben bízhatnak.

Megjegyzendő: a felmérés szerint az állampolgárok mintegy harmada úgy véli, hogy a politikai szféra korrupt. Ez részben arra is magyarázat lehet, honnan eredhet az említett tehetetlenségérzés.

Megjegyzendő továbbá: a korrupció a politika számára is téma, a munkamegosztásnak abban a sajátos rendjében, hogy az ellenzék szállítja a nyilvánosság számára a kétes és vitatható ügyekről az információkat, amelyek azt a képzetet erősítik, hogy baj van. A kormányoldal pedig a kevés válasszal rábízni látszik a hallgatóságra, mit gondol. Ez a kommunikációs gyakorlat, lássuk be, sok esetben működik, a célja leginkább érvényesíteni, hogy nem az ellenzék irányít, a hatalom a közbeszédben is megmutatható világos pozíció. Hogy a korrupciós vádak esetében is ezt az utat kellene járni, ez nehezen belátható. Hogy a törvényesség tiszteletére elégséges bizonyítékot szolgáltat-e politika, hatalom, állam, társadalom, az élet, hogy ebből lehetséges-e jól kijönni, az a jelek szerint mindennap megítéltetik.

– Bujdos Attila –








hirdet�s