Nézőpont: Startvonalon

Akt.:
Hová tűnt a régi fény? – olvasható egy 2 éve az Avas szállóra kirakott molinón
Hová tűnt a régi fény? – olvasható egy 2 éve az Avas szállóra kirakott molinón - © Fotó: ÉM
Akik az üzletet kellő körültekintéssel, és merészséggel tető alá hozták, minden elismerést megérdemelnek: megtalálták a megoldást, amellyel lezárható a korszak, amelyben a nagy remények, a megvalósulatlan álmok, a tehetetlenség, az enyészet és a pusztulás jelképévé vált ez az épület. Bujdos Attila írása.

Visszavásárolta az Avas szállót a miskolci önkormányzat. Fél árat – 155 millió forintot – fizet érte a város, annak reményében, hogy további 2,5–3 milliárd forintot költve rá, ismét szállodaként nyithassa majd meg. Akik az üzletet kellő körültekintéssel, és merészséggel tető alá hozták, minden elismerést megérdemelnek: megtalálták a megoldást, amellyel lezárható a korszak, amelyben a nagy remények, a megvalósulatlan álmok, a tehetetlenség, az enyészet és a pusztulás jelképévé vált ez az épület. Miközben megteremtették a továbblépés jogi feltételeit, hallatlan felelősséget is magukra vettek: innentől nincs kire hárítani, ha nem történik változás, ha megakad a program. Bár ez senkinek sem érdeke, de nem is lehet kizárni. A körülményeknek erősen kitett vállalkozásról beszélünk: a vendéglátás, amelybe éppen befektetni készülünk, pont most vált az építőipart is megelőzve a legkockázatosabb iparággá. A befektetéshez szükséges 2,5–3 milliárd pedig jelenleg még nincs meg, ha jól értem, még olyan ígéret formájában sem, hogy valaki majd kölcsönadná. E nélkül nem egyszerűen holt vagyonná, de teherré válik a Mi Városunk számára az épület. De ne szaladjunk előre, ez itt az öröm ideje. Örülhetünk a változásnak, a további változás – a fejlődés – ígéretének. És, hogy ezúttal volt egyetértés: nem kizárólag a polgármester politikai többsége, de az ellenzék is támogatta a vásárlás lehetőségét.

Fontos részlet, hogy ezzel a mostani üzlettel a huszonöt évvel ezelőtti startvonalra jutott vissza a város: 1990 áprilisában írtunk róla, hogy az akkori tanácsé lett a szálloda, és hogy német befektetővel közösen képzeli el a felújítását és az üzemeltetését. A városháza most tett is rá egy kísérletet, hogy valamennyit elmeséljen ebből a huszonöt évből. Az eredmény leginkább arról győz meg, hogy az ilyesmit nem első nekifutásból kellene intézni, hanem az árnyalt, a tényekre is odafigyelő gondolkodás jegyében, jó sok szemtanú véleményét figyelembe véve. Volt ebben a huszonöt évben jó szándék, megoldáskeresés, és nyilván intrika, teszetoszaság, nemtörődömség. A legegyszerűbb világkép szerint sem lehet egyetlen valaki nyakába varrni az egészet. Hogy miért pont így alakult, persze jó lenne tudni, és ha már felelőst keresnek, akkor a teljesség igényével kellene tenni: ki mindenki, és mit tehetett volna, hogy ne legyen ennyire sikertelen ez a huszonöt év. Már csak a tanulságok miatt is, ha nem akarunk újabb ilyen huszonöt évet.

– Bujdos Attila –