Soha nem gondoljuk

A miskolci hajléktalanszállón - illusztráció
A miskolci hajléktalanszállón - illusztráció
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ez velünk is megtörténik – mesélte szomorúan József öt évvel ezelőtt. Könnyes volt a szeme, félt az első éjszakától, amit a hajléktalanszállón kell tölteniük. Külön-külön. Szorította felesége kezét, kapaszkodott bele, tudta, hamarosan el kell engednie. Igaz, csak pár órára, de egyelőre az is félelmetesnek tűnt. Szántó Rita jegyzete.

József és felesége elvesztették az otthonukat, és a téli fagyok elől – mint kezdő fedél nélküliek – a hajléktalanszállón kerestek menedéket.

Nem volt tapasztalatuk abban, hogyan is kell az utcán átvészelni a mínuszokat, hogyan és hol szerezzenek meleg ételt. Akkor még csak a döbbenet volt, hogy mi is történik velük.

Hoztam egy rossz döntést, hitelt vettem fel és nem tudtuk fizetni, most meg itt vagyunk – próbálta keresni a miérteket József.

Novemberben, a tél közeledtével mindig eszembe jutnak Józsefék. Nem tudom, mi van most velük. Nem tudom, hogy sikerült-e nekik a lehetetlen, vagy végleg az utcára kerültek.

De a szavai itt csengenek: soha nem gondoltam volna…

– Szántó Rita –


Sátorban, barlangban, de még veremben is laknak emberek Miskolcon

Sátorban, barlangban, de még veremben is laknak emberek Miskolcon

Miskolc, Ózd – Itt a krízisidőszak: elkezdődött a hajléktalan emberek téli ellátása.









hirdet�s