Nézőpont: Sika, kasza, léc
Kaláka: “A legismertebb társasmunkák egyike, amelynél a közösség tagjai vagy bizonyos csoportjai (lokális, vérségi, vagyoni) tagjuknak (családjának), vagy egy községi intézménynek szívességből vagy kölcsönösségi alapon munkát végeznek, s amelynél a segítők együtt, egyszerre, társaságban, s rendszerint szórakozással (ének, tánc, mese) egybekapcsoltan dolgoznak.”
Miskolcnak is volt Kalákája. Harminckét hosszú hétvégén át a Diósgyőri Várban. Az idén és jövőre nem lesz, mert átépítik Nagy Lajos király várát. Jó Gryllus Dánielék új helyszínt is találtak – kiszorulva a munkaterületé lett várból. Egerbe költöztek. Azt mondják, hogy csak átmenetelig, ám egyre inkább nem ez “jön le” a történetből. Hanem az, hogy a következő harminc valahány esztendőt Dobó kapitány várában töltik.
Kényszerhelyzet. A polgármester és csapata megmutatott a Kalákásoknak – úgymond alternatív megoldásként – néhány szóba jöhető helyet arra az időre, amíg a Diósgyőri Vár kapui ismét megnyílnak, ám az nem tetszett a fesztivál szervezőinek. Jelentkezett egy szebb mennyasszony, és a “szanatóriumba” került régit azonnal dobták Dánielék. Érthető. Érthető? Elegánsabb lett volna, vagy ha úgy tetszik megérdemelték volna a miskolciak, ha kerek perec kijelentik: “vagy Diósgyőr, vagy megyünk kérem!” És akkor nem lettek volna felesleges tiszteletkörök, például az Avas tetőn.
Ahogy több, mint három évtizede, majd két év múlva is lesz Diósgyőrben “valami”. ha nem Kaláka Fesztivál, akkor más. Csak már most el kellene azon gondolkodni, és ki kellene találni, hogy mi pótolhatja. Mert abban biztosak lehetünk: a Kaláka legfeljebb vendég lesz valamikor Miskolcon, de házigazda már aligha…
Kaláka Fesztivál: mostantól Egerben
A sorban a 33. – Egerben az első
