Nézőpont: Pótlás

Levágták a szobrot
Levágták a szobrot - © Fotó. Juhász-Léhi István
És a házaknak is van történetük, a városnak is, még a levágott réz domborműnek is van története. Bujdos Attila írása.

Néhány éve, amikor az ilyesmi valamiért fontosabb volt, mint ma, jött Csontó Lajos képzőművész a vetítőjével, és odavetítette az egykor volt totó-lottó reklámot az Adonisz falára. Nem állíthatom, hogy az esemény tömegeket mozgatott meg, de akik ott álltunk abban a hideg miskolci éjszakában, érezhettük a pillanat szépségét, és a gesztus nagyszerűségét: lám, pótolható valami, kitölthető a hiány űrje. Visszaadható valami a múltból, finoman, egyszerűen, nem tolakodva és nem mindörökre felülírni akarva a jelent. (Olyan soha nem lesz többé, mint amilyen volt.) A művészettől kaptuk ezt az érzést.

Most, hogy ezt leírtam, kicsit bizonytalan is lettem benne, hogy tényleg fontosabb volt-e ez néhány éve, inkább úgy mondanám akkor: régebben megtörtént az ilyesmi, a művészet kilépett a galéria falai közül, hozzátett valamit az életünkhöz, hol szinte személyes apróságokat, hol a lét kereteit bevilágító gondolatokat. Elvan e nélkül is az ember, persze, de ha volt már része benne valamikor, csak észreveszi a hiányát.



Most egyébként a flexes ember alakítja a városképet, jön a sarokcsiszolójával, az emelőkosarával, elvesz valamennyit a látványból. Segesdi György vörösrézlemez domborművét vágja le, a zászlót tartó férfit, a Petőfi utcai épület homlokzatáról. Erre szól a megbízása, mert a zászlón ötágú csillag van, és ezt nem engedi nézegetni a törvény, és a törvényt tisztelő városi közgyűlés. Szóval, semmi személyes, és nem is esztétikai ítélet, hanem jogkövető magatartás. Bölcs ember ezzel nem is vitatkozik: így kellett lennie, így is lett.

Nem is a vita miatt, hanem, csak mert adja magát a kérdés: a jog alkalmas-e rá, hogy kellő alapossággal oldjon meg helyzeteket. Nem részesít-e túlzó előnyben szempontokat, más szempontok rovására. Például, az alkotónak is van története, amiben benne van a zászlós férfi, Lenin, Marx-Engels, és a velencei biennálé, kétszer. És a házaknak is van történetük, a városnak is, még a levágott réz domborműnek is van története – ezek így, 1963 óta összenőttek – ötvenkét év városképi szempontból is nagy idő, bizonyos számítások szerint két emberöltő. Hozzászokik jó sok szempár a látványhoz, hogy ez: ott van. És biztosan vannak, akik a letűnt kort kötik hozzá, még az sem kizárt, hogy jó érzésekkel, de már itt van az a generáció, amelyik a régi renddel kapcsolatos érzelmi érintettség nélkül, az egész részeként képes nézni az ilyesmit. Körülbelül, hogy hozzá tartozik a városhoz. A maga teljességében és bonyolultságában biztosan nem írható le a közösség viszonya egy műhöz, nyilván az ilyen viták sem lennének pedig értelmetlenek. És ha most folynak ilyen viták, ezek utólagos hozzászólások valamiről, ami már nincs ott.

– Bujdos Attila – 


Videó: Ötágú csillag miatt vágták le a zászlós férfit

Miskolc – Kollégánk kedden este 8 óra előtt futott bele a Petőfi utcán abba a „jelenetbe”, hogy a Miskolc Holding épületének homlokzatáról eltávolítják azt a vörösrézlemez domborművet, amelyet Segesdi György készített és 1963-ban került a helyére. Érdeklődtünk a helyszínen, hogy hová viszik a „bontás” után az alkotást, de nem tudták megmondani. tovább »









hirdetés