Pezsgőfürdő

Akt.:
A tarnazsadányi iskola vizesblokkja
A tarnazsadányi iskola vizesblokkja - © Fotó: heol.hu
A falusi iskola lepusztult mosdója nem a jelképe és nem is az egyetlen bizonyítéka a teljesítetlen vállalásnakBujdos Attila írása.

Nem lesz pezsgőfürdő a várban, a jegybank alapítványának oktatási és kutatási központjában. Hogy mi lesz viszont, azt pontosan nem tudni: a 444.hu hírének cáfolatául szánt közlemény ilyen szintig nem avat be a tervekbe.

A hírek szerint pezsgőfürdő nem lesz a tarnazsadányi iskola új vizesblokkjában sem, felteszem, ettől eltekintve is határtalan persze a helyiek öröme. Amit meg is lehet érteni: a Heol.hu itteni iskolai mosdóról készült képe és a hozzá tartozó magyarázat, az iskolaudvart elöntő szennyvízről, szédítő karriert futott be az interneten. A helyiek örültek volna, ha hírverés nélkül megoldódik a gondjuk, ahogyan egyébként az állami intézményfenntartó központ ígérete szerint lennie is kellett volna – nagyjából már 2014 végén.

Adódna a kérdés, jól van-e úgy minden, ahogyan van, igazságos-e, hogy a közpénzből – alapítványi közvetítéssel – jó sok jusson a budai Várba, miközben lényegében semennyi sem jut a falusi iskola gondjának orvoslására.

Nyilván más persze ezeknek az igényeknek a jogosultsága és a jelentősége, önmagukban és nagyobb összefüggések rendszerében vizsgálva is. A jelennél maradva, ha például csak egyetlen iskolában lennének elfogadhatatlan állapotok, már az felvetné: hogyan teljesül a közoktatás államosításakor megfogalmazott, elviekben helyeselhető cél, mely szerint kapjanak egyforma esélyt a diákok. A falusi iskola lepusztult mosdója nem a jelképe és nem is az egyetlen bizonyítéka a teljesítetlen vállalásnak. Mindenesetre felerősíti azok hangját, akik szerint legalábbis kérdéses, mennyire jó gazdája az állam a közoktatásnak. Nehezen érthető tehát, miért ragaszkodik a hatalom az állami szerepvállaláshoz. Hogy mi jót találnak a rendszerben, túl azon, hogy ők hozták létre. Hogyan tudna arcot kapni ez az egész, arctalan, a felelősség vállalásának lehetőségével és képességével fel nem ruházott, felfelé figyelő, megszólalni is oly gyakran képtelen szervezet. Napok óta várjuk például a közleményt, amelyben az egyik miskolci gimnázium igazgatója leírja, mi történik az intézményében, miért kellene ennek egyházi fenntartásba kerülnie, kellene-e egyáltalán, kinek, miért s hogyan lenne az jó. Az igazgató papírra vetette, elküldte az állami intézményfenntartónak, hogy onnan hová került jóváhagyásra, fogalmunk sincs, valaki ül rajta, a még korábban az állami intézményfenntartónak is megküldött kérdéseinkkel együtt. Hogy mi történik, míg várakozunk, akarnak, csak nem tudnak elszámolni azzal, amiben részesek, vagy nem is akarnak, szinte teljesen lényegtelen is, ha egyszer nincs válasz.

– Bujdos Attila –



Sporthírek