Nézőpont: Petőfi népe

Akt.:
Nézőpont: Petőfi népe
Hogy a hatalom szereti-e a bírálatot, általában nem hangsúlyos eleme ezeknek a közléseknek. Lehet találgatni. Bujdos Attila jegyzete.

Nem kicsit romlott a sajtószabadság helyzete – a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró jogvédő szervezet 180 országot rangsoroló legfrissebb listáján Magyarország a 2010-es kormányváltás óta 42 helyet csúszott vissza. Ha nem a külföld látószögéből szeretnénk figyelni a szakmánkat érintő történéseket, hagyatkozhatunk a Mérték Médiaelemző Műhely jelentésére is: a 2012 és 2014 között vizsgált időszakban az újságírók szintén a helyzet romlásáról számoltak be. Mindkét felmérésben felbukkan a sajtószabadság korlátozásának okaként a politikai nyomás. Erre a felvetésre nem válasz, de a kormányoldalon ezzel szemben rendre arra emlékeztetnek: a magyar sajtó szabad, és ennek bizonyítékát abban látják, hogy a hatalom bírálható.

A sajtó szabadságának törvényben nem rögzített feltétele, hogy a sajtót ne terhelje a félelem.

A szabad sajtó a magyarság történetébe ágyazható vágy: a márciusi ifjak 1848-ban a lista élére írták ezt a követelésüket. A rendszerváltó ellenzéknél, 1989-ben még mindig benne volt az első háromban. Az alaptörvényben ma szó szerint ez olvasható: Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. Hogy ezzel beteljesedett-e Petőfi Sándorék követelése, értelmezés kérdése.

Elégséges feltétele a sajtó szabadságának, ha van erről jogszabály? Hihető-e például, hogy amikor a kormány reklámadót vet ki a médiára, az „a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek” biztosítását szolgálja? Erre sokkal inkább ráillik a kifejezés, hogy nyomásgyakorlás: miközben a reklámadó, az állami hirdetési pénzek központosítása egyértelműen ront a sajtó helyzetén, az elmaradó bevétel nehéz helyzetbe hozza a kiadókat. A függetleneket, és a politikai értelemben elkötelezetteket. A jobboldali sajtót is. Alaposabb elemzés tárgya lehetne továbbá a szabad tájékoztatás más feltételeinek megléte és minősége. Például, milyen a hozzáférés a közérdekű, a közérdeklődésre számot tartó információkhoz. És nem kizárólag a paksi szerződések titkosítása miatt lenne ez időszerű. A sajtó szabadságának törvényben nem rögzített feltétele, hogy a sajtót ne terhelje a félelem. Sem újságíróké, sem nyilatkozóké. Sem senkié. Már csak ezért is lényegtelen a sajtószabadság szempontjából, hogy szereti-e a hatalom, ha bírálják. A bírálat egyébként sem öncél – a hatalom ellenőrzésében megkerülhetetlen a sajtó felelőssége. A szabad sajtó az, amikor ezt nem csak az újságírók tudják így (ha tudják), de a közösség számára is fontos érték. A szabadság része.

– Bujdos Attila








hirdet�s