Optimisták

Akt.:
Optimisták
Egyébként mit keres a huszonegyedik század iskolájában kréta? Ez mennyire korszerű? Bujdos Attila írása.

Szeptembertől sokkal stabilabb, napi problémáktól mentes oktatási rendszerrel találkozhatnak majd a pedagógusok, a szülők és a diákok. Az oktatási államtitkár mondatát idézve az MTI az „ígérte” igét használja, ami valamelyest viszonylagossá teszi az államtitkári mondatban megmutatkozó határozottságát. Miszerint nem „esetleg”, „talán”, „reményeim szerint”, „mindent megtettünk, hogy úgy legyen, ahogyan mondom” és így tovább.

Miközben a helyzet mégis csak ez: ennek a néhány hét múlva esedékes, kedvezőnek festett fordulatnak a bekövetkeztét ebben a pillanatban egyetlen ember szava alapján kellene elhinnünk. Igaz, elég magas polcon van az oktatási kormányzatban, de a jövőbe körülbelül ugyanazzal a pontossággal lát, mint például azok, akik pedig az övétől teljesen ellentétes álláspontra jutottak, hogy akkor tényleg jobb idők jönnének az oktatásra.

Hogy bármelyikük venne-e mérget arra, amit állít, azt persze kétlem, és nem is várnám el – az ilyen típusú vitákat rendre eldönti az idő. Majd meglátjuk, hogy mi van. És akkor az lesz.

Itt jegyezném meg, hogy a legutóbbi oktatás reformot is azzal az optimizmussal vezették be a rendszer mérnökei, hogy mindenkinek milyen jó lesz majd innentől. Aztán csak elszakadt a cérna a történelmi mértékkel mérhetően béketűrő pedagógustársadalomnál. Amire azért, lássuk be, addig nemigen volt példa.

Aki benne van vagy rálát a magyar oktatásra, akkora bajról beszél, amit sok, egymással összefüggő lépésben lehetne orvosolni. Az összes érdekelt fél nagy egyetértése kellene hozzá, hogy mi legyen és mi ne legyen, merre tartson az ágazat, hogyan jelenjen meg a láthatáron a jövő érdeke, vállalható és képviselendő célja. Ha nincsenek filléres gondok, az remek, de ha kerül a táblához kréta, a fénymásolóhoz papír, az önmagában még nem garancia a javuló teljesítményre. Az megvan, hogy drámaian gyenge központi felvételit írtak a diákok? Az utóbbi tíz év legrosszabb eredménye született.

Egyébként mit keres a huszonegyedik század iskolájában kréta? Ez mennyire korszerű?

Szóval, nem baj, ha az optimizmus levegője lengi be a problémák halmazát. Szükség is van rá. Pláne, ha van köze a valósághoz.​

– Bujdos Attila –