Ők azok, akik…

Akt.:
Ők azok, akik…
Jó kis beszélgetés kerekedett a napokban „a használtból”. Nem durva vita, inkább erős beszélgetés. Juhász-Léhi István írása.

Azzal kezdődött, hogy voltak a társaságban olyanok, akik kijelentették: semmi pénzért nem húznának magukra másodkézből – értsd: turis – cuccot. Itt kezdődött a móka. Jöttek azok, akik kínai holmiktól ódzkodnak, majd a kontra: „minden kínai.”

A turisok szerint a használttal sokat lehet spórolni és a környezetet is védeni. „Ami működik, nem cserélem le csak azért, mert van már újabb modell” – így az egyik oldal. „Megtehetném, de élvezetesebb dolgokba is lehet rakni azt a pénzt.” Elhangzott az is, nyugatabbra tombol a konzumkultúra, és ha kell, ha nem, lecserélnek és kidobnak mindent. A másik oldal ugyanakkor állította, hogy igénytelenek a turisok, és igenis, hogy ők azok, akik. Meg ilyenek. Mindezek kapcsán eljutottunk az arckrémekig és a napszemüvegekig is: erről meg az jutott eszembe, hogy az utóbbiban az a vicces, hogy tulajdonképpen egy ember kezében van a piac. Ugyanis egy olasz arc gyártja a sok márka napszemüvegeit. Jó, mi?

Persze az autózást is érintettük. Kiderült: még vannak olyanok, akiket abszolút nem érdekel, milyen állapotú abronccsal közlekednek. Ők viszont korábban „leigénytelenezték” a turisokat. Mondom, beszélgettünk.

– Juhász-Léhi István –








hirdet�s