Nézőpont: Nagyik és papók

Idősek II. Kárpát-medencei kulturális és művészeti vetélkedője
Idősek II. Kárpát-medencei kulturális és művészeti vetélkedője - © Fotó: Kozma István
Már-már leírhatatlan volt az a nyüzsgés, amely kedden fogadta a látogatókat a miskolci Művészetek Házában. Pedig nem fiatalok töltötték meg a széksorokat és léptek fel a világot – egy kicsit biztosan – jelentő deszkákra. Az idősek II. Kárpát-medencei kulturális és művészeti vetélkedője Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elődöntőjét rendezték meg. Juhász-Léhi István jegyzete.

Meglett korú hölgyek és urak izgultak a folyosón, nagymamák és nagypapák nézegették idegesen azt, hogy mikor is lépnek fel. “Nézzük át még egyszer a ruhákat Marika, mert nagyon aggódom!” – így egyikük a ruhatárnál. “Meg van minden, ne tedd már belém is az idegességet!” – hangzott a válasz. Mondom, már-már leírhatatlan volt a nyüzsi, pedig nem szalagavató, vagy érettségi volt – már csak a naptár miatt sem – a MűHá-ban.

Az Avasi Nyugdíjas Klub Kán-kánt járt, volt aki operettet énekelt, de nagymamától tanult verset is szavalt egy aranyos nagyi, mint ahogyan a Most múlik pontosan – halló, Kiss Tibi! – is műsoron volt, ráadásul akusztikus gitárral. Ahogy egyre inkább belefeledkezett a krónikás úgy lett tiszta: dehogy múlik most semmi! Ha fáj is a derék, és ropog néha a csont, vagy gyenge a szemüveg, akkor is van élet az aktív esztendők után. Ha kirepülnek a gyerekek mesét lehet mondani az unokáknak is, mint ahogyan az altatódal is jól hangzik nagyiéktól. Sőt! Papó akár faragni is megtanít. Azt mondta nekem Magdika, hogy nekünk kell dönteni. Nekünk, ám hit nélkül nem megy.

Juhász-Léhi István