Nézőpont: Mindennapi versenyünk

Nézőpont: Mindennapi versenyünk
Gyalog, kerékpárral, autóval, busszal… (Majd azt írtam: villamossal. Nos, azzal most Miskolcon ugyancsak korlátozottan.)Szalóczi Katalin jegyzete.

Ki így, ki úgy próbál eljutni, rosszabb, ha időre elérni a város egyik pontjáról a másikra. A szervezett alkalmi versenyben biciklis kollégánk nyert, maga mögé utasítva minden egyéb járművel közlekedőt. Ajánlhatnánk hát példáját követendőként másoknak is, ám erre koránt sincs mindenkinek lehetősége. Több okból sem. Például ő maga sem jelenhetne meg olyan ziláltan a munkahelyén minden nap, miképp a csütörtöki verseny után, no meg bicikliút sincs, továbbá kevés helyen gondoskodnak a drótszamár biztonságos őrzéséről. Kivált, ha hirtelen megsokszorozódnának!

Hát ez az! Az autók megtöbbszöröződésére sem számítottak a közúthálózat tervezésekor, megépítésekor, s nem csak Miskolcon. Akinek volt része a fővárosban dugóba kerülni, tudja, amennyivel kisebb város Miskolc, annyival rövidebbek a dugói is. Bár, mesélik, Miskolc belvárosában mostanság még az is előfordul, hogy ha reggel a húszperces sétától megkímélendő, autóba ültetik a gyereket, akár ötven percbe is telhet az utazás az iskoláig.

Lehet, hogy az élhetőbb világért olykor magunkat is meg, sőt le kellene győznünk…

Szalóczi Katalin

 








hirdet�s