Nézőpont: Mindennapi dobozaink

Nézőpont: Mindennapi dobozaink
© Kép: Getty Images
Ha nem költözködünk éppen, csak kolonc a nyakunkon a kartondoboz. Jó, hogy már szelektíven gyűjthetjük a szemetet, mert a kisebb darabokra vágott dobozokat egyszerűen bedobhatjuk a sárga kukába. Hegyi Erika írása.

Régebben nagyobb becsben tartottuk, a gyerekek barkácsoltak belőle mindenfélét: babaházat, játéktűzhelyet, bútorokat a plüssmacinak, egyszer még labirintust is az aranyhörcsögnek. A gyerekek felnőttek, a kartondobozok pedig a sárga kukában landolnak, vagy a kuka mellett összekötözve várnak sorsukra.

Pedig az utóbbi időben minduntalan azzal szembesülök, hogy a kartondoboz mekkora nagy kincs. Láttam már a szeméttelep közelében összebarkácsolt viskó padlójaként, tetejeként és a viskóhoz vezető út burkolataként. Láttam már a belvárosi koldusok ülőhelyeként, hideg kályhák egyetlen tüzelőanyagaként, kitört ablakok zsalugátereként, deszkából tákolt ágyak matracaként… Üres szobákban láttam már a kartondobozt ruhatárolóként, a padlón szőnyegként. (A szekrényt a tulajdonosok eltüzelték még az előző télen, a szőnyeget lehet, hogy eladták.) És a kartondoboz ott volt a ház udvarán is, hogy a csapzott szőrű, bánatos szemű kutyus abban húzza meg magát.

Tegnap is láttam egy kartondobozt. Azon ült Miskolc új, belvárosi koldusa. Kezében is kartondoboz, egy kisebb méretű, azt nyújtotta a járókelők felé, néhány könyörgő szó kíséretében, tán megszánják néhány forinttal. Modern kori újrahasznosítás. Mosolyognék is ezen, ha nem lenne annyira szomorú.

– Hegyi Erika –








hirdet�s