Nézőpont: Megtelt

Miskolctapolcai strand
Miskolctapolcai strand - © Fotó: ÉM
Bevallom, nem mindig értettem egyet azzal, hogy a miskolctapolcai strandot újra kell nyitni. Volt, hogy azt gondoltam, ez csupán az ott élők egyfajta nosztalgikus igénye. Szántó Rita írása.

Mert ugye még sokakban él a 60-as, 70-es, 80-as évek Miskolctapolcájának képe, amikor a strandon alig pár centire feküdtek egymástól a napozók, mert csak így fértek el. A medencékben egy-egy melegebb hétvégén nem lehetett úszni, annyira tele volt, és a lángosozók nem győzték sütni az ínycsiklandó tésztát, a fagylaltosok keze pedig estére beállt a gombócadagolástól.

Koromnál fogva nekem inkább a 80-as évek van meg, ami Tapolcát illeti. A mindig sorban állós kisbolt, a csehszlovák, lengyel rendszámú lakókocsik az autóskempingben, az olajszagú büfésor, az Anna terasza és a strand oldalában lévő önkiszolgáló étterem. Itt mindig alumínium tálcával kellett sorakozni, hogy az üzemi konyha-jellegű főzelékeket, frissen sülteket – ki mit választott – megkapjuk. Na és persze nem hagyhatom ki a felsorolásból a Junót sem, amely elegánsan tornyosult és szolgáltatott Tapolca szívében.

Nem gondoltam volna, hogy azt a telt házas hangulatot meg lehet még ismételni, de az elmúlt hétvégén mintha sikerült volna. Éppen ezért megkövetem azokat, akik évtizedeken keresztül azt hangoztatták, sokszor hangosabban is: strandot Tapolcára. Megkövetem őket, mert a vasárnap azt bizonyította, hogy kellett a strand, azt bizonyította, hogy lehet ez a királyfi csókja, amely álmából felébreszti Tapolcát. Maradjon így, reménykedjünk, nem csupán az újdonság varázsa generált telt házat Tapolcán.

 
– Szántó Rita –