Nézőpont: Mégis

Nézőpont: Mégis
Miért szeretem Miskolcot? Szeretem egyáltalán? A kérdés most aktuális, hiszen hétfőn ünnepeljük a város napját. Már a hétvégén is lesznek mindenféle programok, mint 1992 óta minden évben – akkor döntött az akkori városvezetés május 11-e mellett annak tiszteletére, hogy 1909-ben ezen a napon adott a városnak címeres kiváltságlevelet Ferenc József. Hajdu Mariann jegyzete.

Milyen városnak látjuk Miskolcot, mi itt lakók? Ha emelkedett hangulatban vagyunk, imádjuk. Akkor büszkén emlegetjük kedvenc helyeinket, Tapolcát, a Bükköt, a belváros egyes helyeit. Szívesen lájkoljuk, kommenteljük a városról készült régi képeket a Facebookon, osztjuk meg a kötődő emlékeinket egymással. És hiszünk benne, hogy rendbe hozzák a történelmi Avast, hogy újra lesz Avas szállónk, vagy megépül a libegő Lillafüreden. Bár ez utóbbi szükségességéről megoszlanak a vélemények.

A hétköznapokon viszont más is eszünkbe jut. Szeretem én Miskolcot? Hiszen félek esténként az utcán, vagy hihetetlenül felbosszant, amikor húsz percet várok a buszra, mert az orrom előtt ment el az előző. Szégyellem, ha külföldi vendégemnek romos épületeket kell mutogatnom, és már rég nem hiszek benne, hogy visszatelepül ide az összes ismerősöm, aki máshol keresett boldogulást.

Akkor most szeretem Miskolcot? Mégis.

Hajdu Mariann