Nézőpont: Lent

Csenyétével, és a hasonló helyzetű falvakkal is számolni kellene, amikor a kormányzat, a rendszer egészére érvényesnek szánt mondatokat fogalmaz
Csenyétével, és a hasonló helyzetű falvakkal is számolni kellene, amikor a kormányzat, a rendszer egészére érvényesnek szánt mondatokat fogalmaz - © Fotó: Kozma István
Mi legyen ott, ahol semmilyen munka sincs, így nem is nyerhet bizonyítást, akarnának-e dolgozni az emberek.  Bujdos Attila írása.

Hangulatkeltéssel nem lehet küzdeni a nélkülözés ellen. A kormányzati munka gondolati hátterét is megvilágító, a nélkülözés elleni küzdelem lehetséges eszközeinek körét szűkítő mondat a szakminisztertől való. Balog Zoltán a nélkülözés elleni küzdelem terepét a munka világának határai között jelölte ki: „a munka, ne a segély emeljen ki a nehéz helyzetből.” Igen.

Nem tudom, hangulatkeltés-e, de hozzáértők, az állam által közzétett adatokból azt olvasták ki a minap, hogy a munkavállalók egynegyedének a keresete nem éri el a létminimum összegét. Tehát a munka – ahol és akinek van – önmagában ma nem nevezhető mindenható eszköznek, a probléma kezelésére. Mint olvasom, a témáról rendezett konferencián a kormányzat egyébként nem képviseltette magát.

Az pedig tegnapi hír, hogy állítólag az összeomlás szélén az új segélyezési rendszer. Ez átlagosan negyedmillió segélyezett megélhetését érinti.

Ha csak sajtónyilatkozatokból tudnánk tájékozódni, akkor is juthatnánk oda, hogy a kormányzat nélkülözés elleni munkája, és ennek gondolati háttere további tökéletesítésre szorul. Például, mi legyen ott, ahol semmilyen munka, még elegendő közmunka sincs, így nem is nyerhet bizonyítást, hogy akarnának-e dolgozni az emberek. Ha lenne mit.

Ez nem a sajtónyilatkozatok, a szépítések, és a szócsaták világa. Ez a valóság, ahol nem a szegénységről szóló beszéd, hanem maga a szegénység a probléma.

Például Csenyétén, ahol nem új keletű, hogy a közösség önerejéből képtelen megoldani a saját sorsát, ahol kudarcot vallottak az emberhez méltó élet megteremtésére tett erőfeszítések. És ahol emberek élnek, a világ végén innen. Nagyon szegényen. Csenyétével, és a hasonló helyzetű falvakkal is számolni kellene, amikor a kormányzat, a rendszer egészére érvényesnek szánt mondatokat fogalmaz. A nincsekkel kellene számolni: nincs befektető, aki átvállalná a kormányzat felelősségét, és nincs látszata, hogy ennek a kormányzat tudatában lenne. Nincsenek munkahelyek és nincs szakképzett munkaerő sem. Nincs föld, amit művelhetnének, nincs mit elvetni a kertbe, mert nincs pénz a vetnivalóra. És ha kapnak vetnivalót, megeszik, mert nincs mit enni. És nincs mit elvenni a másiktól, mert nincs a másiknak sem. Kellene, hogy valami legyen.

– Bujdos Attila –








hirdetés