Könyvért bömbölni

Akt.:
Könyvért bömbölni
Egy nagyon édes videó tarolt a napokban az interneten: egy 10 hónap körüli kisfiúnak képeskönyvet olvas az édesanyja. Amikor azonban az utolsó oldalhoz érvén kimondja a szót: vége, a fiúcska hatalmas bömbölésbe kezd. Még a legmorózusabb néző is elmosolyogja magát a láttán. Hajdu Mariann jegyzete.

A videó hatását növeli, hogy mindenki tudja, ha a kicsik szívesen meg is hallgatják a mama felolvasását, csak kevesen élik meg tragédiaként, ha később nem foghatnak könyvet a kezükbe. És ez nem a mama és nem az ő hibájuk: a világunk változik folyamatosan. Abban még bízhatunk, hogy sokan közülük ha nyomtatott könyvet nem is, de az e-bookot majd forgatják. Ám azt senki sem tudhatja biztosan, hogy néhány évtized múlva mit olvasnak majd. Valószínű, a klasszikusokat már kevésbé – felgyorsult világuknak túl nehézkes –, új műfajok alakulnak ki, az írott formát háttérbe szorítja a képi anyag.

Nyilván a diákoknak továbbra is tanulniuk kell, legfeljebb nem a könyvtárban ülnek majd naphosszat, mint tíz-tizenöt éve, hanem akár távhasználattal, otthonról lépnek be előfizetésükkel a könyvtári rendszerbe. Egy biztos, hogy a könyvtáros szakmának követnie kell a megváltozott szokásokat, és azokat figyelembe véve megpróbálni olvasóvá nevelni.

A napokban tartják az Országos Könyvtári Napokat, amikor nyilván ezek a gondolatok is előtérbe kerülnek. Nagy a tét, nagy a felelősség.

– Hajdu Mariann –