Kolbász

Akt.:
Benkő László, az Omega billentyűse, zeneszerző (k), Debreczeni Ferenc, az együttes dobosa (b) és Hanó Miklós (Fidesz-KDNP), Békéscsaba alpolgármestere csabai kolbászt kóstol a békési megyeszékhely és a zenekar együttműködési megállapodása aláírása után Budapesten 2016. április 20-án. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas együttes lett a hungarikum csabai kolbász nagykövete a megállapodás szerint.
Benkő László, az Omega billentyűse, zeneszerző (k), Debreczeni Ferenc, az együttes dobosa (b) és Hanó Miklós (Fidesz-KDNP), Békéscsaba alpolgármestere csabai kolbászt kóstol a békési megyeszékhely és a zenekar együttműködési megállapodása aláírása után Budapesten 2016. április 20-án. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas együttes lett a hungarikum csabai kolbász nagykövete a megállapodás szerint. - © MTI Fotó: Marjai János
Mi lehetett az a kísértés, ami miatt a Liszt- és Kossuth-díjas Omega a nevét adta egy húsipari termék neve mellé? Bujdos Attila írása.

A csabai kolbász nagykövete lett az Omega. És ez nem vicc! Van róla papírjuk. Az egyik zenész ráadásul egyenesen oda nyilatkozott, hogy „örömmel viszik hírét a csabai kolbásznak az országban és külföldön”.

Szóval, kedvükre való a vállalás, ami a zenekar szempontjából biztosan jó, sőt mentálisan kivételesen szerencsés alaphelyzet is: mégsem fogcsikorgatva, a feladat ellen háborgó lelkükben tornyosuló ellenérzésekkel küszködve kénytelenek teljesíteni a vállalásukat.

A zenekaron kívüli világban ettől persze még kérdés, hogy mi értelme van a vállalásnak. És nemcsak úgy, hogy kell-e a kolbásznak reklám, ha egyszer világhírű, hanem hogy éppen az Omegától kell-e.

„Napot hoztam, csillagot.” Ugyanott kolbász eladó.

Az ember hajlamos azt hinni, létezett valami ellenállhatatlan vonzás, amelyben létrejött a brandeknek ez az új ötvözete: a szigorúan fekete bors hozzáadása nélkül készült hungarikum és az ötvennégy éve működő, nemzetközi hírnévig jutott együttes találkozása. Mi lehetett az a kísértés, ami miatt a Liszt- és Kossuth-díjas Omega a nevét és a szolgálatait adta egy húsipari termék neve mellé?

Fogyasztói társadalomban, persze, minden látszódhat terméknek: történetesen a Gyöngyhajú lány csakúgy, mint egy rúd kolbász. És ez valamelyest így is van rendjén: a fogyasztásnak ez az értelme és a logikája. De attól lehetnek még a híreket fogyasztó embernek rossz érzései: a fogyasztásban is vannak, vagy legalább kellene legyenek összemérhetetlen értékek. Mint a kolbász az olyasmivel, amit hagyományosan életműnek szoktunk nevezni. Lám, egy korszak hősei, fiatalságunk idoljai csak megöregedtek annyira, hogy éppen semmi se számítson. Se a saját történetük – ha mondhatom így: múltjuk –, se a rajongóik érzései, feledhetetlennek hitt egykori koncertek emléke, nyáréjszakák, szóval semmi. Az sem, hogy így utólag még az is kérdésessé tehető, volt-e bármi egyéb vagy több az egész hőskorban, az épülőnek látszó nemzedéki kultúra mögött, mint a nettó szórakoztatóipar, szólt-e többről, mint a megélhetés. És hát, a jövő, az árukapcsolás valóságával: szólalhat-e meg egyetlen dal is ezután anélkül, hogy ne nevetésre ingereljen: a jó kolbász hírvivőin, a nagy generáción, nosztalgián, hogy akkor voltunk fiatalok, és az idő próbáján, amit így-úgy ki kellene állni. És ha nem is biztos, de talán kár, hogy nem ért meg egy próbát.

– Bujdos Attila –








hirdetés