Kérés

Akt.:
Kérés
Vasárnap adventi naptárat csináltunk a lányaimmal – mert hiába kamaszok már, ehhez kiskoruk óta ragaszkodnak –, rajzoltunk, festettünk, égett az illatgyertya, és közben karácsonyi zenét hallgattunk. Hajdu Mariann jegyzete.

Ünnepi hangulatban kezdődött az ünnepvárás. Ilyenkor mindig arra vágyom, hogy sikerüljön ezt az érzést megőrizni karácsonyig, hellyel-közzel sikerül is. Nem kell sok, csak néhány kellemes pillanat a szürke hétköznapokban, örülni tudok a szállingózó hónak, egy bögre forrócsokinak, egy jó beszélgetésnek, közös esti teázásoknak.

És szeretném tudni, hogy ez így lesz még éveken át. Mert most, hogy nőnek a lányok, néha eszembe jut, hogy mi lenne, ha elmennének. El Miskolcról, távoli egyetemre, akár külföldre. Mert egyre többen vannak így, sok fiatal és kevésbé fiatal keresi távol a boldogulást. Hiába maradnának, úgy érzik, nincs más választásuk.

Ezért mindig örülök azoknak a programoknak, amelyek keresik az utat, hogy mégis hogyan, mivel lehetne rávenni az indulni szándékozókat a maradásra. Népszerűsítik a helyi értékeket, vagy épp igyekeznek növelni a város megtartóerejét. Ha még lehet. Mindenesetre ha már várjuk az ünnepet, és kérhetnék ajándékot a Mikulástól, akkor anyaként valami ilyesmit kérnék. Találjuk meg közösen, hogy hogyan lehetne.

– Hajdu Mariann – 








hirdetés