Kell

Akt.:
Nagyon meg tudom érteni, hogy egy csomó „nyugati” országban a jó, egyébként egész éven át hajtó és dolgozó emberek nyáron összepakolnak, és minimum két hétre elmennek valahová, mondjuk lábat lógatni, hasat nappal süttetni, meg efféle, a szokásos hétköznapi teendőktől mentes dolgokat végezni. Pihenni. Mert a klasszikus is megmondja, hogy a pénzvadászat közben „kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, és aztán megint mehet, minden tovább.” Pásztor Attila jegyzete.

Most volt egy kis kikapcsolódás, elég régen nem volt rá példa. Számomra csodálatos, igaz pálmafáktól, jakuzzitól, koktéloktól mentes helyen a barátokkal csináltuk a semmit, vagyis ez így nem igaz, mert a főzés, például a lecsó bográcsban bárhol a világban elmaradhatatlan. Kártyáztunk, nagyokat beszélgettünk, hallgattunk, töltődtünk a napon. Úsztam is, és örömmel fedeztem fel, hogy ez olyan, mint a biciklizés, ha egyszer megtanulja az ember, csak bele kell jönni. Jut eszembe, kerékpár: jött az ötlet, hogy egyik délután ugorjunk át egy 20 kilométerre lévő városba, mert remek ott a pizzázó, a fagyi meg állítólag utánozhatatlan. Hát, vakartam a fejem, ennyit az elmúlt 10 évben nem tekertem összesen, maximum a boltig jártam Zsolcán. De gyáva népnek nincs hazája alapon felpattantam és pedáloztam egy amolyan félhegyi csodabringával, erősen kétséges fékekkel. Oda és vissza, utóbbit tele hassal. Rendkívül vártam az izomlázat, de nem jött. Lehet, azt gondolta, megérdemli ez a srác, hogy ne legyen, csak pihenjen. Jó volt, vége lett, itt vagyok és megint megy minden tovább…

Pásztor Attila



További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés