Nézőpont: Keleten, nyugaton

Nézőpont: Keleten, nyugaton
Mi lesz ezekkel a falvakkal, ezekkel az emberekkel? Hagyjuk, hogy elvegetáljanak valameddig, aztán lesz valami? Kiss László jegyzete.

Nemrég írtam arról, milyen érdekes dokumentumfilmet láttam: egymástól légvonalban tíz kilométerre lévő, a Tisza két oldalán fekvő község között mekkora a különbség. Életszínvonalban, gyarapodásban, szemléletben. Értelmes összehasonlítás volt, hiszen egyik helyen sem tört fel kőolaj vagy földgáz, nem találtak gyémántbányát. Sőt, azt sem állíthatom, hogy a lemaradás főbb okaként mondott kisebbségi, roma túlsúly egyik vagy másik község sorsát eldöntötte volna. Más döntött: értelmes és kitartó faluvezetés, folytonosság a fejlesztésben évtizedek óta, és valami értelmes hozzáállás, amiről a törekvő falu vezetői azt mondták: nehogy azt gondoljuk, hogy ezt kapásból támogatták a falubeliek.

Nos, most láttam egy másik filmet. Ez egy Borsod megyei községet hasonlított össze egy az osztrák határ közelében lévő másikkal. Menny és pokol. Ott nyugaton, agykontrollos ovi, idegennyelv-tanulással, termálvízzel fűtött focipályák, nulla munkanélküliség, értelmes faluvezetés, nagyralátó tervekkel. Itt keleten: százszázalékos munkanélküliség, nyomor, fogatlan, óbégató romák a kocsma előtt, full reménytelenség. Nagyon látványos volt. A helyzetet illetően, amit bárki láthat, ha elnéz ide és oda is, hiteles. No, de mit üzen ezen túlmenően egy ilyen összehasonlítás? Hogy aki itt keleten lakik, mindenki idióta, és nem tudja, hogy boldogulnia kellene? Élhetetlenek, haszonlesők, miközben ott nyugaton milyen ügyesen élnek az adottságaikkal. Annyi értelme biztos volt az egésznek, hogy az a tévénéző, aki azt hihette, hogy a magyar valóság az olyan, mint ott, Soprontól nem messze, megláthatta: van egy másik Magyarország is. De ennél tovább nem lépett a film, és ez az, ami inkább kárt okoz, mint hasznot terem. Mert akik itt ácsorognak az utcán a keleti határ mentén – nulla iskolával, és nulla munkahellyel –, nehezen fognak bele nagyívű vállalkozásokba. Ugyanis az történt velük – ez legalább nyomokban kiderült a filmből a vájt fülű, vagyis -szemű nézők számára –, ahogy azt az egyik hölgy elmondta, miután megszűnt a termelőszövetkezet, nekik is befellegzett. Van, aki húsz éve munkanélküli. Nekik nem volt kárpótlás, semmi. Ők csak dolgozni tudnak – tudnának –, ha lenne hol. Nem parasztok, hogy földművelésből éljenek – ahhoz sok minden kell, tudás, föld, tőke.



Őszintén szólva nem igazán érdekel, hogy egy amúgy kitűnő adottságú településen, egy valóban nem ügyetlen vezetés mit tud kezdeni a termálvízzel, meg a köpésnyire lévő osztrák munkahelyekkel és piaccal. Sokkal inkább érdekelne, ki mit tudna kezdeni egy keleti határ mellett lévő full roma, teljes munkanélküliséggel küzdő kistelepüléssel. A közmunka az valami – több mint amit eddig bárki is tett ebben az ügyben –, de csak túlélésre alkalmas, talán. Mi lesz ezekkel a falvakkal, ezekkel az emberekkel? Mi itt a kiút? Hagyjuk, hogy elvegetáljanak valameddig, aztán majd lesz valami? Ma Magyarországon sokféle gond létezik. De annak, aki ezen teljes reménytelenségbe süllyedt falvak népének ki tud találni valamit, ami nem most, de legalább egy nemzedéken belül javít a helyzetükön, biztos kijárna a Nobel-díj. Nagy kár, hogy sok jelentkező, úgy tűnik, nincs rá.

– Kiss László – 


Nézőpont: Két történet egy tanulsággal
Életet varázsolni haldokló falvakba csak a mezőgazdaság tud újra. Kiss László jegyzete. tovább »

Nézőpont: A siker és kudarc két partja
Vállalkozó szellemet, ötleteket, világjártasságot, profizmust, kapcsolati tőkét kellene odavinni. Kiss László jegyzete. tovább »




0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s