Keddi érzés

Akt.:
Keddi érzés
© Fotó: Homoky György
Kedden este hazafelé sétálva a belvárosból a kisebbik fiam, látva a sok-sok vidám és diadalittas embert, megkérdezte: „Apa! Mi lesz Miskolcon, ha megnyerjük az Eb-t?” Kihúztam magam, körbenéztem, de csak annyit tudtam kinyögni, hogy: „mindenki részeg lesz, kisfiam.” „Én is?” – kérdezett vissza a 8 éves megtorpanva. Juhász-Léhi István írása.

Természetesen túlzás a mindenki, ám olyat nagyon régen nem érzett az ország, amiben kedden volt részünk. Ezt még azok az emberek sem tudták tönkretenni, akik nem tudtak örülni. Értik? Győztünk és nem örülnek, mert nekik erről is csak az jutott eszükbe…

Az úszók és a vízilabdások eredményeit hozták fel többek között olyanok, akik lehajolni nem tudnak a cipőjüket bekötni. Szóval szerintük a focisták senkik. Egyszerűen lehetetlen az összehasonlítás, ráadásul a családban van egy korosztályos vízilabda-válogatottunk is. Lehetetlen a futballal összehasonlítani bármit, és ezt nem csak én mondom. Olyan a foci, mint a zene. Olyan, mint a tánc a legszenvedélyesebb fajtából. Amiből titkon mindenkinek van kedvence.

Jó lenne, ha az a kedd esti érzés minél tovább tartana. De mi lesz Miskolcon, ha…?

Juhász-Léhi István