Nézőpont: Iskolai jövőképek
Ha valaki megszületik, nagy bizonysággal lesz belőle valahol középiskolás diák is :gimnáziumban, szakiskolában. Azaz akik ma elvégzik a nyolcadikat, 14 évvel ezelőtt már jól ismert honpolgárok voltak és tudni lehetett, hogy egyszer csak majd 14 évvel idősebbek lesznek.
Most mégis az a furcsa helyzet van, hogy miközben a rendszerváltás óta eltelt húsz évben sokasodtak a középfokú intézmények, úgy tűnik, senki nem tudta, hogy gyerekből meg majd egyre kevesebb lesz. Kíváncsi lennék, hogy aki mondjuk tizenöt éve középfokú intézményt indított, miben bízott? Csodában? Miskolcon például valaha hat gimnázium volt a mostaninál majd’ háromszor több végzős nyolcadikosra. Most tíz felett van jóval a számuk, a gyerekeké meg kis híján megharmadolódott. Ami menti a város helyzetét az, hogy vidékről érkezett sok diák. A Földes Ferenc Gimnáziumban több mint a fele a nebulóknak nem miskolci már. Ami persze a giminek jó, de nem jó a környező településeknek, ahonnan elszívódik így az amúgy is kevés potenciális gimnazista.
Azért nem tudom jó szívvel kárhoztatni a politikusokat, hogy nem léptek hamarabb, és aki teheti, inkább tolja az iskolabezárásokat vagy elsorvasztásokat. Ugyanis könnyű bezárni, nagyon nehéz újrateremteni. Mert egy iskola nem pad és tábla, oktató és tornaterem, hanem szellemiség, hit, bizalom, jó hírnév is. Emlékezzünk csak, harmincezren mozdultak meg idén tavasszal, amikor nem bezárni, csak átkeresztelni akarták a Földes gimit.
Ami sokkal inkább felróható, az a jól végiggondolt, szisztematikus és következetes oktatásirendszer-építés, fejlesztés, realitásokhoz igazítás hiánya. Laikusként és szülőként szemlélve inkább a kísérletezés, a rögtönzés, a másik politikai oldal már elindított reformjainak leállítása jellemezte ez elmúlt éveket. A továbbiakban már csak közhelyeket tudunk mondani arról, hogy ugyebár nincs konszenzus a nemzetet érintő alapvető néhány ügyben sem a politikai erők között. Pedig az oktatásügynek ilyennek kellene lennie, mert olyan, mint a dinoszaurusz, hogy beleharapunk a farkába és egy nap múlva ordít. Ami itt történik, annak a hatása évtizedes, vagy inkább sok évtizedes.
Egyszóval a kényszerű demográfiai fogyókúra eléri a középiskolákat és eléri az egyetemeket. Ha tetszik, ha nem, hiszen annyi gyerek van, amennyi. Ha most hirtelen felpörög a népszaporulat, az is 14, illetve 18 év múlva hatna majd. Egy biztos: vannak dolgok, amire lehet készülni, sőt kell is, és van, amire nem. A gyereklétszám az előbbiek közé tartozik. Jó lenne látni ma, hogy vajh vannak-e modelljeink arra, mi történik úgy 15 év múlva az iskoláinkkal. Vagy az a helyzet, hogy azt gondolja mindenki: majd megoldjuk valahogy, ha odaérünk. És nem is biztos, hogy mi leszünk azok. Így marad a ma, a holnap pedig elmerül a messzeségben.
Kevesebb gyerek, sok intézmény
Elbocsátások várhatók az oktatási szférában
