Nézőpont: Hiányzott valami

Nézőpont: Hiányzott valami

Nyírség rali volt a
hétvégén. A Zemplénben. Ezzel
még semmi baj sincs; a gond ott van, hogy
hiányzott valami. Az a valami, amiért mindig
útra
keltünk.
Juhász-Léhi
István jegyzete.


Voltak szép, színes
gyorsautók, voltak bukósisakok,
voltak nézők, és
sportbírók. De üres volt az
egész. A díszlet és a
szereplők a helyén, ám senki sem
tapsolt. Úgy igazán,
őszintén.


Hogy Fonyra hogy mentünk be, – igaz
Bandi? – el sem hittük volna
néhány éve. Nyugodtan leparkolva,
alig néhány száz métert
gyalogolva ott lehettünk a gyors
startjában. Hihetetlen!


És biza a mezőny is foghíjas volt.
Nagyon hiányzott Spici
és Miki és a
többiek: Balázs Öcsi,
Hankó Laci,
Bútor Robi,
Janika, Varga Cigi.
Sorolhatnám. De minek? Elképesztő,
de nem volt hatvan autó a szombati startban…
Ja, hogy a rali kettővel bőven volt annyi?
Igen…


Valami óriási nagy
változásnak kellene
történnie, hogy… változzon valami.
Hogy legalább egy picit olyan legyen, mint
akár két, három éve.
Talán csak a Ladás srácok
szemében láttam azt az igazi tűzet.
Azt az „itt vagyunk, mert szeretjük
és padló” tekintetet.


Valami nagyon hiányzott. Az, amiért
hajnalban mindig útra keltünk,
terveztünk, nevezési listát
böngésztünk, vitatkoztunk és
együtt gondoltunk „arra”. Arra, ami a
rali.


Az, amiért Bükkszentkereszten jól
esett a pécsiek söre. Az, amiért
Árpádtetőn jól
csúszott a gönci. Az az áprilisi
hógolyózás a Salgó
előtt, az összecsúszott
Göncölszekérrel.


Pedig amikor a hat éves fiam kivágja az
Autó Motorból a piros
Mitsubishit és a kék Subarut, tudom, hogy
nincs veszve minden.


Tudom, mert egy fekete filccel minkét
autó oldalára egyes rajtszámot
rajzol…


– Juhász-Léhi István –