Nézőpont: Hétköznapi hősök

Akt.:
Nézőpont: Hétköznapi hősök
Gyakran hallani, hogy az emberek elidegenedtek egymástól, közönyössé váltunk, nem foglalkozunk mások bajával. Ha valakit megtámadnak az utcán, legtöbben csak elfordítják a fejüket, mert félnek, hogy esetleg nekik is bajuk eshet, vagy mert egyszerűen csak kényelmesebb nem belekeveredni az ügybe. Kinek hiányzik, hogy hónapokig, évekig járjon a rendőrségre, bíróságra tanúskodni? Szendrei Péter jegyzete.

A tapasztalatok, az általános közöny miatt még az önvédelmi szakemberek is azt tanácsolják, hogy ha megtámadnak minket, ne is próbáljunk segítségért kiáltani, mert arra már a fülük botját sem mozdítják az emberek. Azt kell ordítanunk, hogy “Tűz van! Tűz van!” – ez valamiért még be tud férkőzni a közöny kérge alá… Szerencsére az élet gyakran rácáfol a károgókra, azokra, akik már temetnék az emberséget, mert mindig van valaki, aki egy kis reményt jelent: mégsem annyira sötét a helyzet, mert vannak még hétköznapi hősök, akik hajlandóak akár a saját testi épségüket is veszélyeztetni, hogy másoknak segítsenek.

Múlt kedden egy szerencsi férfi 93 éves szomszédja segélykiáltását hallotta meg, futva üldözni kezdte az idős férfi tolvajait, és egyiküket el is fogta. Szerdán dél tájban pedig Miskolcon, egy takarékszövetkezetben próbálta meg visszatartani a fegyveres rablót egy középkori nő. Lehetne azon elmélkedni, hogy okos dolog-e egy fegyveres rablóval dulakodni vagy egy nálunknál sokkal erősebb tolvajjal kergetőzni, de tény: pont arra lenne szükség, hogy valamennyien hasonlóan kiálljunk másokért. Egy agyonkoptatott Burke-idézet jut az eszembe: “A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak”.

– Szendrei Péter – 








hirdet�s