Hahó, 2016!

Akt.:
Hahó, 2016!
Havazik. Jó innen, a meleg irodából nézni, ahogy egyre vastagabbá válik a hótakaró, és alig várom, hogy indulhassak haza: imádok a hóesésben sétálni. Én még azt sem utálom, ha ilyenkor van egy kis káosz, elakad a busz felfelé az Avasra, vagy ha térdig süppedek a hóba. Persze azt is tudom, hogy minden nézőpont kérdése. Az elakadó autós, vagy az, akinek lapátolnia kell a kapu elől a havat, nem ért velem egyet. Hajdu Mariann jegyzete.

Így vagyunk az új év beköszöntével is. Mindenki másra és másra vágyik. De abban egyformák vagyunk, hogy mindnyájan a vaksötétben tapogatózunk, nem tudjuk, mi vár ránk, milyen történések után, hogyan fogjuk búcsúztatni a most kezdődő évet. (Bizakodjunk? Aggódjunk?) Nem véletlen, hogy ilyenkor még azok is elolvassák az asztrológusok elemzéseit, a jósok jóslatait, akiket ez az év más hónapjaiban hidegen hagy.

Elolvassuk, aztán rájövünk, mindegyik mást mond. Van, aki riogat, van, aki nyugalomra int. Én inkább abban hiszek, hogy a jövő nem látható, legfeljebb, mint egy sakkjátszmánál, kikövetkeztethető.

De inkább magamban szeretnék hinni. Abban, hogy ha megteremtjük a magunk belső békéjét, akkor könnyebben vészeljük át a mindenféle külső történéseket. És akkor apróságoknak is örülni tudunk: például annak, ha esik a hó.

– Hajdu Mariann –