Nézőpont: Ha Tibi ott lett volna…

Akt.:
Pusztított az árvíz 2010. júniusában Felsőzsolcán
Pusztított az árvíz 2010. júniusában Felsőzsolcán - © Fotó: ÉM-archív
Aki nem élte végig, annak csak dokumentált történelem: egy évvel ezelőtt életek eredményeinek tönkretételén munkálkodott a víz – a Kis-Sajó vize – Felsőzsolcán. Szaniszló Bálint jegyzete.

Szorgos ténykedése sikerrel járt, a június 4-ről 5-re virradóra a kisvárosra rárontó árvíz nyomán kétszáznál több ház vált lakhatatlanná. Szombat volt. A verőfényes napsütésben szemkápráztatóan csillogott a végtelen víztükör, amelyből a menekülésben sebtében az utcán hagyott autók csak „deréktől felfele” látszottak ki. Ott álltam combközépig vízben az utca végében és végigcikázott agyamban az előző nap emléke, amikor – aki csak mozogni tudott –  kétségbeesetten próbált valamiféle nyúlgátat építeni a lassan emelkedő Kis-Sajó partján, a kertek végében. Akkor úgy tűnt, sikerülhet… Éjszaka aztán teherautókkal vitték el az embereket, mentették az állatokat. Jött a víz… Csak a kutyákat hagyták  hátra őrizni a házat, melyik-melyik próbált menedéket találni fészer tetején, terasz szegélyén.

Ott álltam másnap a vakító víztükör közepében a halotti csöndben, amelyet csak a víz surrogása és a kutyák rémült vakkantása tört meg. Az egyetlen élőlényért, a kutyáért mentem a házhoz, ne kelljen kétségbeesetten lesnie az egyre emelkedő vizet. Álltam a vízben, messzire néztem, az utca végénél is messzebbre. Eszembe jutott hónapok óta halálos betegségével küszködő újságíró kollégám, aki pont az ilyen emberi sorsokról szóló helyzetekben tudott nagyon emberien gondolkodni, alkotni. Ha itt lenne, mit mondana most? Szívós vadászkutya módjára szimatolna a felelősök után. Kérdezősködne, gyártaná az azért néha hajmeresztő elméleteket. Még egy jellegzetes fejtartása is van, amely a levegőbe szimatoló vadászkutyához hasonló. Sikerült képen is megörökíteni ezt, de ő azt kérte, ne lássa senki azt a fotót.

Az járt az eszemben, hogy erről az egészről hogy fogok majd neki beszámolni. Közben egy furcsa alak tűnt fel az utcán, messze. Háttal volt, nem láttam jól, valamit cipelt magához ölelve. Egyenletes léptekkel gázolt a vízben az út közepén az utca másik vége felé haladva. A megfigyelést telefonom csörgése szakította félbe. Rossz előérzett rezzentett össze. A „rossz hír hozójának” kilétére már nem emlékszem, csak arra, amit mondott: „Tibi tegnap a kórházban meghalt…”
A döbbenet után felpillantottam. Az ismeretlen már az utca végén járt. Megállt egy pillanatra, hátrafordult, megemelte a fejét, úgy, mint a vadászkutya, amikor beleszippant a levegőbe, úgy mint Tibi azon a képen. Búcsúra emelte kezét, aztán előrefordult, magához ölelte azt a valamit, bekanyarodott jobbra és végleg eltűnt a szemem elől. A teraszon toporgó kutyus ijedt vakkantása ébresztett fel. Sietve ölbe kaptam, magamhoz öleltem és a boldogan emelte meg a fejét és szippantott a levegőbe. Biztonságban volt már…

– Szaniszló Bálint –


A multik állják a felét?

Felsőzsolca, Miskolc – További árvízvédelmi munkákra lenne szükség, hogy Miskolc is védett legyen a Sajó áradásától.

Zsolcánál már áll a gát

Felsőzsolca, Miskolc – Egy tavalyihoz hasonló nagyárvíz már nem veszélyeztetné Felsőzsolcát.

 




A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s